Évértékelős história II.

Többek kívánságára, igyekeztem minél hamarabb nekiállni az évértékelő második epizódjának =). Most is épp elfoglalt vagyok félig, plusz a nyomtató kezd haldoklani, de amúgy minden a legnagyobb rendben :D.

Úgy gondoltam, hogy az évértékelés második részében kicsit más nézőpontból próbálom megközelíteni az évet. Elsősorban köztem és a többi ember közti kapcsolatokat, illetve a kapcsolatokat építő eseményeket próbálom a későbbiekben előtérbe helyezni.

Szó mi szó, ebben az évben nagyon sok új barátra, haverra tettem szert. Nyilván többen észrevették, hogy sokszor teszek különbséget e két fogalom között, nem véletlenül.

A tavaszi félévben, mikor még a 2. emeleten laktam (239-es szoba), nagyon sok embert ismertem meg. Őket akkor még csak haverként kezeltem. Nem szeretnék nevesíteni, ha az illető végigolvassa, amit írok úgyis rájön, hogy róla vagy nem róla van szó. Sokat jártunk együtt bulizni, de még nem volt olyan, mintha barátok lennénk. Aztán most az őszi félévben, az 5. emeletre költöztünk, és a 2. emeleten még kicsit szétszórt társaságot, közelebb hozta ez az átköltözés. Sajnos így is voltak kiesők, de akik ott maradtak, azok között azért a haverság már más szintre lépett. Én nagyon örülök neki, hogy sikerült megkedvelniük a búrámat, elhívnak kajálni, sörözni, kávézni, moziba együtt megyünk röhögni, egymásról különböző témájú humoros plakátok készülnek (lásd: Sensation Samu, küldd a Samu szót a 1792-re, gondod van a flash játékokkal? stb... :D:D). Persze még sok minden más is megváltozott. Gondolok itt elsősorban arra, hogy vannak olyan barátaim, akiket lassan már "testvéri" szinten kezelek pl: Öcsi, Mogyesz, Balu, Uzsi. Uzsi nem mellesleg a szobatársam immár 3,5 éve, soha egyszer sem volt semmilyen veszekedésünk, sem vitánk, de még a hangunkat se emeltük fel sose egymásra. Baluhoz pedig a tervek szerint januárban megyek, illetve tavaly előtt tiszacsegei nyaralójában (10en) töltöttünk el egy felejthetetlen hosszú hétvégét :D. Mogyesznél pedig már 2x is voltam Gyulán, egyszer tavaly nyáron egyszer pedig idén februárban, és bizony kisebb leckét kaptam az ottani éjszakai életből (ami azt jelenti, hogy este 9től délelőtt fél 11ig).

A barátságépítő eseményekről szeretnék még pár szót ejteni. Nézzük csak... volt itt nyári gyakszi, egy frenetikus gólyatúra, egy utolérhetetlen Düsseldorf (DiszelDorf). Mindegyik egészen különleges volt, a maga nemében és hangulatában. A nyári gyakszi Papperrel, JLo-val és Mogyesszal elég rövidre sikerült, de annál tartalmasabbra :D:D. A röhögésnek és humornak hiányát nem nagyon tapasztaltuk, de a hangulatért úgy éreztem, hogy felelős vagyok, így hát nem haboztam feldobni egy kicsit a szürke "munkával teli" hétköznapokat :D. Bogyó pl CAD modellezés helyett PES-ezett és Elefántcsontparttal megnyerte a vb-t munkaidőben, Papesz csak üldögélt, és hát mi sem nagyon erőltettük meg a buksinkat, szó-mi-szó :D.
A gólyatúra volt a következő érdekes, barátságépítő esemény. Ezt a Senior Gárda szervezi az újdonsült egyetemistáknak. Mivel még sosem voltam gólyatáborban, és a szobatársam volt az akkori Senior Captain, ezért kötelességemnek éreztem megjelenni. Egész napos túrázást jelentett ez a visegrádi-hegységben, ahova busszal mentünk ki. A kimenetel alatt, már mindenki a megfelelő üzemanyagmennyiséghez jutott:D, tehát a hangulatra nem lehetett panasz. A sziklákon kicsit féltem, hogy valami baj történik, de szerencsére egy darabban felértem a hegy tetejére. Itt volt közös ebéd, illetve közös tábortűz. A túra során nagyon sok seniorral ismerkedtem meg, ami azért meglepő esetemben, mert nem igazán szeretem a seniorokat, de a kép idén megváltozott.
A 3. jelentős esemény az Düsseldorf volt, ahol a 3 évente megrendezésre kerülő polimer világkiállításra érkeztünk az egyetem képviseletében. A társaság jobb nem nagyon lehetett volna, de részletesebben most itt, erről nem írnék, hiszen egy korábbi bejegyzésben (http://diszelfeka.blogspot.com/2010/11/k2010-diszeldorf-dusseldorf.html) egy arasznyival lejjebb részletesen írtam mindenről :D

Azonban nemcsak barátok, de barátnők is voltak az elmúlt bő egy évben. Azért mondok bő egy évet, mert a 2010es évben hivatalosan nem volt egy barátnőm se, viszont volt kin túltennem magam a tavalyi évre visszatekintve. Szerencsére sikerrel jártam, pedig nem volt könnyű dolgom. Olyanra sajnos még nem hiszem, hogy volt precedens, hogy a képembe hazudtak volna, de akkor ez is megtörtént velem. Persze mint minden turpisságra, erre is fény derült, így az illető majdhogynem törölve lett az életemből. No, erről a részről elég ennyi, nem akarok itt teregetni erről, csak ha később visszaolvasom, emlékezni fogok rá. A jövőről pedig még nem szeretnék beszélni, csak ha aktuális lesz :)

Az évről a best of fotókat egy külön bejegyzésben szeretném összegyűjteni, aminek ügyében holnap vagy holnapután intézkedek =)(lesz Düsseldorf kiegészítő kiállítás is :D).

Ezennel a 2részes évértékelőmet befejeztem. Egy gondolatban azért szeretném összefoglalni ezt az évet. Soha rosszabbat és eredménytelenebb félévet. Jövőre találkozunk ;)

Évértékelős história I.

A tegnapi tanulós, államvizsgás nap után úgy döntöttem, hogy most írok egy kis évértékelőt, mielőtt még kicsúsznék az időből. Ugyanis holnapután már vissza is somfordálok a koliba, egy intenzív utolsó heti tanulásra.

Hol is kezdjem, vetődik fel a kérdés. Tehetném azt, hogy kronológiai sorrendben szépen végigmegyek napról-napra, hónapról-hónapra mindenen, de ezt inkább hanyagolom. Inkább témák szerint zoomolom át az idei évet.

Kezdeném először is a jelenleg legfontosabb dologgal az életemben, ami a suli. Idén azt érzem, hogy tényleg igazán odatettem magam, nem kockultam tanulás helyett, nem pazaroltam el az idő nagy részét felesleges tevékenységekre. Meg is látszott az eredményeimen. E két félév alatt 80 kreditet teljesítettem, ami azt hiszem önmagáért beszél. Az tanulmányi átlagom a két félévben 4,15 volt, az ösztöndíj index átlaga pedig 5,5 :D. Ha tavaly ilyenkor ezt beajánlották volna, azt hiszem, nem haboztam volna az aláírással :D. Minden tárgyamat sikeresen abszolváltam, az MSc jelentkezést megfelelően elvégeztem. Már "csak" a január 4-én esedékes államvizsga van vissza, amire már el is kezdtem a készülést. A jövőt nézve 2 fontos feladat van hátra. Első az, hogy a január közepén rám leselkedő állásinterjún helyt álljak, és felvegyenek a P&G-hez gyakornoknak, ami mindenféleképpen hasznos lenne számomra. Egyrészt mivel angolból is jelentősen fejlődnék, másrészt ezt a céget minden másik cég elismeri, nagyra tartja, és az önéletrajzomban is jól mutat, ha esetleg másfele fújna a szél. A következő feladat pedig maga az MSc. Az MSc-t a gépészmérnöki karon fogom elvégezni (remélhetőleg sikerrel =) ), csak még az nem biztos, hogy melyk szakon, hiszen utólagos kérvényt nyújtottam be, hogy a mesterképzést a Mechanical Engineering Modelling szakon, angol nyelven folytathassam a tanulmányaimat. A kérvényt az oktatási hivatal még nem bírálta el (vagyis értesítést még nem küldtek).
A köszönetnyilvánítás se maradhat azonban el. Szeretném megköszönni mindenkinek a sgeítségét eddigi életem, tanulmányaim során (szüleimnek, barátaimnak, haveroknak, barátnőknek).

A következő téma legyen mondjuk a sport. Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják hogy rajongok a labdarúgásért. Amikor csak tehetem focizok, Bogyóval, Imóval és a többiekkel. A BME villanyfényes bajnokságban is képviseltettük magunkat, a csapatunk neve FC Jupiter (nem tudom kit találta ki ezt a láma nevet, de "köszönjük" ). A csapatunk egyébként a 3ad osztályban (ami már azért nem a vakok és gyengénlátók bajnoksága) tavasszal a 3., ősszel az előkelő 2. helyezést érte el, és kíváncsian várjuk, hogy feljutunk-e a másodosztályba. A mérlegünkről annyit, hogy 22 meccsből 16 győzelmünk, 2 döntetlenünk és mindössze 4 vereségünk volt. Gólkülönbségünk 113-85, ami még csiszolandó :D. E csatornán keresztül is szeretném megköszönni csapattársaimnak a lehetőséget, jövőre mezünk is lesz, és remélhetőleg végre Anti is megtanul védeni :D:D:D:D
A másik "sport", amit űzök, a sakk. Sajnos a suli, foci, buli stb mellett meglehetősen kevés időm jut erre, pedig a legnagyobb eredményeimet annak idején ebben a játékban értem el. Voltam országos 3., 4., 2x 8. és a Top 10be tartoztam évekig. Azonban középiskola 2.-3. osztálya után még a kevésnél is kevesebbet foglalkoztam a sakkal, és ez meg is látszott a teljesítményemen. Azért azóta is fejlődtem, csak nem olyan ütemben. A tapolcai csapat NBI/B-s csapatában játszom, meglehetősen jó mérleggel rendelkezem, hiszen idén 7 év után szenvedtem először vereséget. Azonban ha van időm, akkor versenyzek is. Minden évben elindulok, a tapolcai nemzetközi versenyen, illetve legkedvesebb versenyemen a zánkai csapat (buli :-) versenyen. Itt aztán a sakk mellett más is előtérbe kerül, hiszen egy jól megszokott népes közösség gyűl itt össze minden évben. Persze az eredményesség is fontos. Idén ezért tapolcai fiatal bajtársaimmal voltam egy csapatban. A csapat neve: Barátai az Erénynek :D:D:D, ami hajdani edzőmnek Paréj Józsi bának a szófordulatából ered. Csapatunk összetétele a következő volt:
1. tábla: Samu Ferenc
2. tábla: Szabó Ádám
3. tábla: Bodó Bence
4. tábla: Gyarmati János
("egyesek felháborítónak találták a csapatok elosztását gondolok itt Heligerman Gáborra és kosztolánczy gyula RFM-re :D)
E díszes társaság a 3. helyen végzett holtversenyben a 20 csapatos mezőnyben, amire rajtunk kívül, senki nem számított. Egyébként a verseny előtt, mint csapatvezető a dobogót tűztem ki célul :D. A verseny közben azért voltak érdekes történések, hiszen pl. az első fordulóban Szabó Ádám barátunk nem vette észre (WTF???!!) ,hogy ellenfelénél 1 bástyával többel rendelkezik, és döntetlent ajánlott, amit elfogadtak. (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenfele se vette észre a dolgot :D:D:D) Külön öröm, hogy a Tapolcai Amazonok csapatára megsemmisítő 4-0-s vereséget mértünk :D pedig nagyon fogadkoztak a játszmák előtt. Mindenesetre megnyugtatnám őket, hogy jövőre is 4-0 lesz, csak nem nekik :D.
Valamint a kecskeméti versenyt sem szabad elfelejteni. Erre a versenyre a híres magyar borász, Szeremley Huba társaságában érkezünk minden évben. A verseny előtt meleg fogadtatásban részesülünk mindig, hiszen rendkívül fenséges dunai halászlevet, és még annál is frenetikusabb túrós csuszát kapunk ebédre:D. Idén azonban nem a halászcsárdában volt a győzelmi tor, de a verseny után benéztünk ide is, és a megszokott menü idén se maradt el. Természetesen a finom Szeremley borok sem maradhattak kóstoló nélkül az asztalon :D

Sport után jól esik egy kis sörözés, tehát engedelmetekkel áteveznék az idei bulik tengerére. Annyi, és olyan bulik voltak, hogy már-már óceánná bővül ez a "kis" tenger. Hol is kezdjem? hmm, kezdeném először a koli környéki, egyetemi bulikkal. Az év ugyebár újév napjával kezdődik, tehát a szilveszteri buliról nem szabad megfeledkezni, azonban annyira jól sikerült, hogy bizony az emlékek nem hogy elszálltak, de sose voltak a fejemben :D. A következő bigebb party, szobatársam, Uzsonnás barátnőjének a szülinapja volt. A Kármán koli 9. emeletén zajlott a hallgatói klubban. A buli fergetegesre sikeredett, a zenei felelős én voltam, a pia is nagyrészt elfogyott, az emlékek pedig ismét kicsit elszálltak a fellegekbe :D:D.
Nemsoká kezdődött azonban a slip (gépészkeri napok), amire most nem pazarolnék több szót, hiszen korábbi bejegyzéseim közt részletesen írtam, az ott történtekről.
Mihelyt vége lett a Slipnek, kezdődött a tavaszi szezon, egy kis Rudas Romkerttel (a továbbiakban csak romboló v. rombolda lesz :D esetleg rombolás). Ide általában a következő híres személyiségekkel romboltam: Molnár Tibor, Solymos SB Balázs, Nagy Longer Márton ill. egyszer-egyszer Hazuga Richárd futballkirállyal. A bulik persze nyáron is folytatódtak a jó idő végéig, tele felejthetetlen bébikkel és felejthetetlen élményekkel. Jövőre visszaro(m)bogunk ide is!!
Az idei vásárhelyis bulik sem hiányozhattak a repertoárból, hiszen ha más nem volt, akkor VPK volt a téma. A reggeli felmosásról Ficker pajtás gondoskodott, aki hajnali 3ig állt, utána meg mindenkit lehordott, hogy miért megy mikor most kezdődik a buli :D:D. Ide általában az 5. emelet fenegyerekeivel mentem: Lakat T., Imi (öcskös), Balu, Szatér, Mogyoró, Dugó, Hegyi (rotty) László és még sokan mások :D
A legfelejthetetlenebb bulik azonban most következnek. Május 20-án kaptunk egy fülest, hogy a 4Bro-ban egy bizonyos Markus Schulz tart jótékonysági szettet. Mi pedig összekaptuk magunkat és mentünk :D De azonnal!!
Aztán július 17-én Armin van Buuren volt a rezidens a Rioban. 3 hónappal később okt. 16án a bónuszon 4 órás (extrémhosszú és extrém jó minőségű) Above&Beyond parádé volt. November 5-én Gareth Emery lepett meg minket a playben egy fergeteges 2 órás szettel, majd 2 hétre rá egy 3,5 órás szettel dübörgött az UP!-ban Dash Berlin.
Csak, hogy tisztában legyünk az erőviszonyokkal. Az előbb említett DJ-k közül mindegyik benne van a Top 15-ben, és mindegyik buli más miatt volt nagyon emlékezetes. A társaság mindig megalapozta a jó bulikat. Nevükön nevezném az illetőket: Longer, Hondás, Pókerp, Mogyesz, SB, Szusi, Lakat T. és végül de nem utolsósorban Imi öcsikém.

Ezen bulik során nagyon sok olyan számot hallhattam, amire nagyon vártam, gondolok itt elsősorban a következőkre: Save me, Let go, Sactuary, On a metropolis day, Home, Till the sky falls down, Man on the run, Thing called love, Perception, Sun & Moon, P.U.M.A etc.

A jövő évre tekintve máris vannak elképzelések: febr 12. Markus Schulz, Prága
ápr 19(???) Cosmic Gate ft Emma Hewitt, UP! Bp

Évértékelős históriám első felét ezennel berekesztem. Folytatás hamarosan következik. Adjö!!

ASOT Top 20 of 2010

Csak, hogy a zenéről is lökjek egy kicsit a blogra, ezért beszélnék erről a jeles eseményről, ami az idei Trance zenei évet zárta. Nem győzőm hangsúlyozni, hogy számomra mennyire fontos a zene. Tudom, hogy aki ezt a blogot rendszeresen olvassa, az már 100x hallotta (blablabla) ill. látta, de én fontosnak tartom elmondani megint! Engem a zene nagyon sok nehézségen, rossz pillanaton, csalódáson segített túljutni, ezért nagyon sokat köszönhetek a zenének, és annak az embernek, aki először zenélt ezen a világon.

Ami a Top20 of 2010-t illeti. Az ASOT (A state of Trance) Armin van Buuren, a világ jelenlegi 1. számú DJ-jének (sorozatban negyedjére választották meg elsőnek) a rádiója, ahol minden év végén lehet szavazni, a rádióban leadott összes zenére, hogy melyik tetszik nekünk személy szerint a legjobban. 5 számra lehet szavazni 1 embernek, és ezeket a számokat sorba kell rendezni, hiszen minden egyes helyezés más pontszámot ér. Az év végén a szavazáson az első 20 helyen végzett számoknak egy külön rádióadást szentelnek, ami külön öröm. Eddig szenzációs listák jöttek létre év végén, ami örömteli, és idén is hasonlóra vártam. Sajnos ez nem következett be, hiszen egy Armin only-vá fajult az egész. A 20 zenéből 9 Armin zenéje, és hát finoman szólva se a legminőségibb zenék kerültek be a top 20ba sajnos. Az egyik legkedveltebb trance fórumon az alábbi véleményt fogalmazták meg ezzel kapcsolatban:
Worst.Top20.Ever. WTF is it with all these Armin tracks? And that love parade song? really? At least the number 1 position is correct. Congrats Yuri Kane. Oh, and don’t get me started on the Yearmix, do they really need to be 40 tracks on each CD?

Asszem ehhez nem kell hozzáfűzni semmit. Azért a csalódás nem teljes szerencsére. Voltak kellemes meglepetések a top 20ban. Lássuk a jelen levőket és a top 20ból NAGYON hiányzókat. Jöjjenek hát a linkek.

I am back!

Hm... mint a címből is kiderül, újra visszatértem, hogy folytassam az egyéve elkezdett blogomat. Jó csomó időt kihagytam most az írást tekintve, hiszen november eleje óta egy karakter se hagyta el a billentyűzetemet. Szégyellem is magam, kereshetném a kifogásokat, pl: utsó félév, szakdoga, TDK, kevés idő... de igazából bármikor juthatott volna 1 órám arra, hogy kicsit csinosítsak rajta, ill. kicsit gyakrabban tartsak beszámolót a történtekről.

Most viszont épp itt az ideje. Karácsony van, a mai napra az államvizsgára tanulás alól szabadságot vettem ki magamnak =). A kimaradt idő alatt nagyon nagyon sok minden történt velem, így hát nem is húznám tovább az időt.

Kezdjük a komolyabb résszel, jöhet egy kis iskolapadosdi. Mivel ez (volt) az utolsó félévem a BSc-n ezért minden tárgyra, zh-ra, beadandóra fokozottabb figyelemmel készültem, hiszen ha bármit bukok plusz 1 év a BSc-n. Nos, hát azért az hogy készültem, nem azt jelenti (feltétlenül), hogy mindenre gőzerővel tanultam, és órákat kockultam a könyv előtt :D A puskákat azonban le kellett gyártani, hiszen háborúba puska nélkül katona nem indul, azt hiszem ezt mindenki aláírja :D, és bizony a fegyvergyártás is van hogy időköltséges. :D Persze volt olyan is, hogy az időt nem a miniatűr lapok nyomtatása vette el, hanem a tényleges készülés. Mindenesetre mi így mi úgy, de simán meglett minden és eléggé fincsire sikerült az utolsó félévem is:D

Ami a plusz munkát illeti (ez TDK formátumban jelentkezett), elég jelesre sikerült, hiszen a bírálótól nagyon jó pontszámot kaptam, a prezentációm úgy érzem, és mások is úgy érezték, hogy fényesre sikeredett. A szakdolgozat pedig kész van, bekötött állapotban leadva, minden adminisztrációs hülyeség megoldva (legalábbis azt hiszem eddig minden okés) tehát az MSc-ig már csak az államvizsga jelenthet akadályt.

Ami a BSc-t illeti így összességében: utólag visszanézve nem tűnik nehéznek, persze van jócskán olyan tárgy, amit nem vagy nem szívesen csinálnék meg újra, de azt hiszem simán elvégezhető. 242 kreditet tudhatok magaménak, az összesített tanulmányi átlagom 3,83 az összesített ösztöndíj indexem pedig 4,47, ami eléggé pazar mutató azt hiszem :D. Ja és mielőtt még valaki elveszik a sorok között, annak üzenem, hogy NEM és nem csúsztam :D.


Ennek örömére voltak bizony hatalmas nagy bulik. Gondolok itt Dash Berlin papóra, vagy Gareth Emery DJ bácsira, akik Budapesten tartottak fergeteges többórás szetteket. Aki ismer, tudja, hogy mennyire oda vagyok a Trance zenéért, és tudja, hogy mennyit jelent nekem pusztán a ZENE. A bulikra el tudtam csábítani olyan személyeket is, mint Nagy Imre Gergely vagy éppen Lakatár Tamás, akiknek nem éppen a Trance a szakterületük. Főleg Iminek, aki Hatebreedre és Machine Headre képes tanulni :D. Ami pedig a legörömtelibb az, hogy bizony adta nekik mindegyik parti. Persze nem szabad elfeledkezni SB-ről, Szusiról, Longerről vagy éppen Hondásról, aki mindegyik partin ott csápolt velem együtt (Dash Berlinen az első sorban wáááááááááááá), és nélkülük nem lett volna teljes a party hangulata. Köszönöm Nektek ezeket a fergeteges bulikat :D

Azonban még csak novemberben járunk, ami azt jelenti, hogy a decemberi bulik még visszavannak :D Nos, decemberről sajnos nem tudok ennyire bőségesen beszámolni, hisz a félév végi zh-k miatt nem sok időm maradt abulizásra. Azonban az utolsó héten csütörtökön volt egy kis végelés a szinten, amit egy Johnnie Walker társaságában töltöttem. A foglalkozás köztem és Johnnie közt eredményesre sikerült, azt hiszem ez a legjobb megfogalmazás :D.

Ami a szilvesztert illeti, az pesten lesz, hogy hol azt nem tudom, a társaság most többet számít =). A jövő évet illetően pedig, az tűnik 60%osnak, hogy február közepén Prágába megyünk Hondással és Longerrel Markus Schulz partira, tehát már van terv. Ja és azt sem szeretném elfeledni, hogy egy hétvégi Ózdozás is fűszerezi a jövő évi tervet Balcsiéknál :D

A bulik után pedig evezzünk ismét kicsit komoylabb vizekre :D. Nos, nem rég jelentkeztem ismét a P&G-hez hozzám kicsit közelebb álló pozícióra. Január közepén lesz az interjú, és izgatottan várom, illetve készülök rá gőzerővel, hogy ellenállhatatlan legyek, és persze azért, hogy sikerüljön. :D

A mai első bejegyzésemet a következő gondolattal zárnám: Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esztendőt kívánok.

Foly köv bejegyzés (pár percen belül :) )

Pusszancs

K2010 Diszeldorf (Düsseldorf)

Igaz egy hetes csúszással, de csak sikerült végre időt szakítanom arra, hogy pár tollvonást véghez vigyek a K2010-es düsseldorfi polimer világkiállításról.
Először is valahogy oda kellett jutni, mert Diszeldorf nem a szomszédban található (röpke 1300km). Az utat 2 csoportra ill. buszra bontva (BSc és MSc) tettük meg. Az út laza 14,5 órát vett igénybe, ami azt jelenti, hogy reggel 6kor indultunk és este fél 9 fele érkeztünk meg a szállásra. Az út során 3x álltunk meg: Mosonmagyaróvárnál, egyszer Ausztriában és Würzburgnál. Az utat többnyire mindenki pihenéssel töltötte, de azért sasolgattam, hogy merrehogymi lészen odakint, hiszen mégiscsak először mentem Németországba, a hajdani Harmadik Birodalom területére. A látvánnyal kapcsolatban panaszt nem szeretnék tenni, hiszen varázslatos volt. Elsősorban Passau, az osztrák hegyek, valamint a frankfurti góliát méretű repülőtér és felhőkarcolók nyűgöztek porig. Tehát nem panaszkodhattam, azt leszámítva, hogy a manduláim már majdnem szemgolyó méretűek voltak, és nemhogy az evés ill. ivás de még a sima nyelés is nehezemre esett a fájdalomtól. A szállást elérve azonban akadtak kétkedők, akik sejtették, hogy a hely ahova érkeztünk nem egy 5, de még csak nem is 2*-os szálloda. Mindez annyit jelent, hogy 6 emberre jutott, egy 1,5 kármán szobányi terület, a 6 embernek volt 4 szekrénye, és jutott ránk 3 szék ill. egy asztal :D. Tehát helybőségre aligha lehetett panasz, hiányra annál inkább. No, mindegy ezt sikerült valahogy megoldani, pl én kapásból lenyúltam a ruhafákat. Azért azt képzelje már el valaki, hogy 6 idióta férfi milyen "illata" lehet 14 óra utazás és 3-4 óra piálás után :D YEEESSS!!
Mindenesetre volt mivel szellőztetni :D. Az első este egyébként semmi különleges nem történt. Az egyik közeli kocsmában megittunk egy sört, a koliban 1-2 rövidet és nyugovóra is tértünk.
Még pedig azért, mert másnap reggel fél 9kor reggeliztünk és 9kor együtt indultunk a kiállításra, ahol szinte egyből fogadtak minket, mint a legnagyobb külföldi csoportot. A szállástól a kiállítóásig nagyjából 50 perc volt az út busszal ill. az ottani U-Bahn-nal, ami az itteni HÉV-nek felel meg.
A kiállítás egyébként 10.27től 11.03-ig tartott. Mi 3 napot töltöttünk a kiállítás területén: 10.28.-10.30. A kiállításra - gondolom senkit nem lep meg - temérdek ember érkezett, akikből jócsomó indiai, illetve simaszemű volt :D. Kicsit furcsa is volt emiatt, hiszen 50%ban voltunk mi európaiak.
A kiállítás a düsseldorfi ESPRIT Arena melletti vásárterületen bonyolították le 19 csarnokban, ami 50!! futballpályáni területet emésztett fel. A csarnokok között fél percenként közlekedő ingyenes minibuszok jártak, a VIP vendégeket A8-as Audik vitték a kívánt helyekre, szóval a kényelemre nem volt panasz.
Mint ahogy magára a kiállításra sem lehetett. Tényleg, amit el tudunk képzelni minden volt: napelemes mozgó virág, szobai fröccsöntőgép, csarnokmagasságú fóliafúvó, fél méter átmérőjű extrudercsiga, akkora robotkarok, hogy egy embert lazán dobálnának stb. Egész egyszerűen elképesztő volt. A promós termékek nagyon ötletesek voltak (nem is nagyon kellett késztetés a meglovasításukhoz =) ), helyben készültek boros kannák, edények stb. amiket ingyen el lehetett vinni, és nagyon jó volt az, hogy mikor ránéztem egy gépre, akkor tudtam, hogy az mi, volt fogalmam róla, hogy működik, és már kicsit szakértőibb szemmel szemléltem mindent. A kiállítás során az Arburg ill. az Engel nevezetű fröccsöntő megacégek tartottak nekünk idegenvezetést a standjaikon belül (a 2 stand összesen mintegy 2300m^2-en terült el :D). Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni az egészről, de majd a végén beszélnek a képek ;-).
Az estékről annyit, hogy a 2. elég ütősre sikeredett :D Pásztor és Balu (kis közreműködésemmel) nekiálltak betankolni az Ózdi Rettenetnek becézett hp-t, illetve Pásztor dióját és almáját talán (utóbbira nem mernék megesküdni =) ). A fiúk hamar jókedvűek lettek, és a jókedv arra sarkallta a többieket, hogy ők is benézzenek hozzánk. Így már 13an voltunk egy szobában (ami ismétlem 1,5(!) kármán szoba méretet ölelt fel). Pásztor volt a fő hangulatfelelős, mint akit a legjobban megcsapta a pia ereje. Kááááárcsikát jól be is oltotta, hiszen a srác állandóan egy törpe csaj után futkos (akinek zsófi a neve de ez most mindegy), viszont a ...-it nem használja, így hát Pásztor a következőt mondta neki: Karcsi, rajtad kívül bárki meg...ná :D:D:D, majd az egész szoba könnyezett a röhögéstől. Az estét még Pásztor tetőjelenete fűszerezte, egy kis hányadékkal szennyezett levegővel (majd mikor én már aludtam, lelőtte a gatyáját is, sallangokat hagyva az asztalon).
A 3. este arra gondoltunk, hogy benézünk Duisburg belvárosába (mivel a szállás nem Diszeldorfban volt, hanem itt), és kicsit nekirontunk az éjszakának. A nekirontás úgy kezdődött, hogy elmentünk a Hauptbahnhofra, aminél életem eddigi legjobb gyrosát ettem meg. A történethez az is hozzátartozik, hogy Peti barátunk megkérdezte a szoba lakóitól, hogy 30 euróval a zsebében be kéne-e mennie. Erre Imo egyértelmű választ adott. Hülye vagy b.. meg, 30 euróval a s...emet törlöm. Ma 50 euróért nem hajoltam le, nehogy meghúzzam a hátam :D:D:D:D:D. Hát nekünk se kellett több a kacagáshoz. Ezentúl egyébként az este folyamán minden termék képletesen 30 euróba került a flakontól a gyrosig bezárólag. A pályaudvaron egyébként Peti barátunk mellett elment egy erősen prostinak kinéző lányka, akit meg is nézett és Imotól a következőt hallottuk: Hagyjad már ott, úgy sincs rá pénzed :D:D:D:DD:D.
Nos, a csapat vezetője egyébként az előember szinten lévő Cziráki Zoli úr vezette, akit az este folyamán csak teamleadernek becéztünk. Mindenkit ő kérdezett meg a nyitva lévő szórakozóhelyekről, és egyik pillanatban rábukkant egy helyi lányra, aki elvezetett minket egy kocsmába, ahol megittunk egy italt. A hely nem különösebben nyerte el a tetszésünket, tehát továbbálltunk, de a 2. hely se eredményezett nagy megelégedést, tehát inkább hazamentünk taxival, a pályaudvartól. A taxiban Imo ismét alakított. Ő volt a DJ és a sofőrt kérdezte bizonyos wunderpilzekről illetve weedekről :D:D:D:D:D. Szóval a 3. éjszaka is letudva. A 4.en már semmi érdemleges nem történt, vártuk hogy elinduljunk. Visszafele gyorsabban mentek a buszok, így a vártnál 2,5 órával hamarabb hazaértünk.

Most pedig beszéljenek a képek:

T-Mobile Bónusz Fesztivál és még sokan mások ;-)

A címmel ellentétben először más mederben kezdeném az evezést. Kérem szépen volt itt minden az elmúlt 3-3,5 hétben: bulik, TDK, foci, sakk szóval ezekről mind-mind szeretnék néhány szót szólni.
Kezdjük tán a TDK-val, hogy a bejegyzés aszályos részén hamar túlessünk. Nos, a TDK-val meglehetősen optimálisan állok, a mérések 95%-a kész van illetve kész lenne, ha nem lettem volna péntektől beteg (még most is az vagyok, de már van erőm egy pár sort idevésni =) ). Az írott résszel állok még kicsit elmaradva (a kísérleti feldolgozottsághoz képest). Mivel a TDK-t legkésőbb november 10-ig kell beadni, ezért még van időm, és a konzulensem is igyekezett megnyugtatni, hogy ha kicsit jobban nekiveselkedek jövő héten, akkor ebből fincsi kis TDK lesz. Erről egyelőre elég ennyi, majd november 17-e után bővebben kifejtem, hogy miként zajlott le az utolsó fázis, illetve maga a konferencia.
Az ember úgy van mikor beteg, hogy kicsit ingerültebb, fáradt, a púpja ki van a világgal, csak feküdne egész nap és várná, hogy mikor lesz vége a szenvedésnek. Nos, én is hasonlóan cselekedtem tegnap estig, azonban egy valamit a világ összes pénzéért se hagynék ki, márpedig nálam egy focimeccsnél (aki egy kicsit is ismer), ez majdhogynem teljesen megállja a helyét. Szóval tegnap betegen, lázasan, mandulagyulladásosan kimentem futballozni, hiszen egyetemi bajnokink volt, és újfent bizonyítottam kivételes akaraterőmet és képességeimet, hiszen 2 gólt lőve segítettem 7-3as győzelemhez csapatunkat, amely így átvette a vezetést a csoportban ;-).
Újfent szeretném megemlíteni, hogy nem csak a test, de a szellem "mozgatását" is fontosnak tartom, hiszen enélkül elég nehézkes a fejlődés. Nyilván páran kitalálták, hogy a sakkos részbe szeretnék belekezdeni =). Na hát, sokan nem tudják, hogy bizony sakkozom, illetve régen még sakkoztam, most már csak bajnoki meccsekre járok. Voltam országos 3., 4., két ízben 8. és a TOP 10be ha nem is kerültem be mindig, bizony mindig nagyon megközelítettem. Azonban jó néhány éve nincs elegendő időm sakkozni, illetve ha lenne mással töltöm el. Most a Tapolcai Városi Sakkegyesület igazolt játékosa vagyok és az NBI/B-s csapat oszlopos tagja és egyik legjobb pontszerzője vagyok. Eddig idén 2 meccsen játszottam és 2ből 1 pontom van, ami 2 döntetlent jelent (gyengébbek kedvéért 2x0,5p).
Azonban ez a szűk hónap se telhetett el bulik nélkül. Természetesen volt VPK, Palibá, Drönk, de egyik se közelítette meg a T-Mobile Bónusz Fesztivál szintjét (http://www.bonuszfestival.hu/2010/index.php?mod=lineup). Nos, mint az előbb feltüntetett link alatt is látható, hogy 4 aréna volt, de számomra csak egy létezett, és az a 3as aréna volt. Hogy miért? Mert itt játszott a magyar emberek által sajnos kevésbé ismert Above&Beyond nevezetű DJ team. Azért mondom, hogy Mo-n kevéssé ismert, mivel már hallottam "szakértők" szájából, hogy Kalkbrenner népszerűbb nála. Nos, ha kíváncsi valaki, hogy ki a népszerűbb annak a blog végén elárulom, de elég ütős választ adok a Kalkbreni rajongóknak. Elöljáróban annyit, hogy Above&Beyond-ék a hivatalos DJ listán tavaly a 4. helyen végeztek, idén pedig besúgóim információi alapján az 5.-ek lettek. No, de vajon hányadik Breni bácsi? :D:D:D
Na, hagyjuk ezt a blog végére. A következő indok amiért 8ezret fűztem be a gépbe emiatt a rendezvény miatt, hogy 4 órás volt, másrészt pedig tudtam, hogy bármi is történjék, én parádésan fogom érezni magam. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a 4 órát pihenés nélkül végigtomboltam, a számok 80%át ismertem, és ami a legfontosabb, hogy talán ők azok, akik a legközelebb állnak a lelkemhez ;-). A stílus amiben alkotnak egyébként a Trance műfaj. Ám ez nem szimplán Trance, hanem annál jóval több. Aki kicsit jártas az érti, hogy mire gondolok mikor azt káromkodom, hogy Anjunadeep ;-). A 4-hour-journey után menekülőre vettem a figurát, és az Expo-tól 20-25 perc gyaloglás után megérkeztem az Örs-re ahonnan akadálymentesen hazajutottam.

A bejegyzés végére elöljáróban annyit, hogy azért éppen ma írok, mert ma reggel már nem éreztem, hogy megölne a láz, másodsorban holnap bizony Düsseldorfba (DiszelDorf) lesz a menet, tehát vasárnap estéig a volt Harmadik Birodalomba teszek egy kis kitérőt =). Erről azonban majd csak jövő héten.

Addig is ne én beszéljek, hanem a zenék, mert ez ZENE, és nem ricsaj....

Hány ember is volt jelen a koncerten? :O a link alatt azt hiszem egy milliót látok:D

Intermezzo III.

Húú. Hát nagyot fújtam így blogírás szempontjából, de gondolom mindenki, aki olvassa a blogot és kicsit ismer, tudja, hogy cseppet sem pihenéssel telt ez a 3 hét. Volt itt minden úgy, hogy most kicsit nagyobb levegőt fújva eresztem papírlapomnak ecsetvonásaimat.
Nem is tudom, hol kezdjem. Mint már említettem nekiveselkedtem szakdolgozatomnak. Mostanra 30 oldalra gyarapodott ellenőrzött oldalaimnak a számozása, a kísérletekkel és előkészületekkel parádésan állok, így a TDK konferenciára több, mint valószínű, hogy kész leszek a tervezett adagommal ;-). A konferenciával kapcsolatban nincsenek különösebb elvárásaim a tapasztalatszerzésen kívül, szólva ez egyfajta önpróba.
A másik önpróba a múlt héten volt egy országos felsőoktatási intézmények közötti versenyen. Ennek a versenynek Veszprém adott otthont, és az isel Hungária Kft. rendezésében zajlott le. Rajtuk kívül még számos multinacionális cég képviseltette magát a versenyen, gondolok itt a Continentalra, Balluffra, Valeo-ra stb. A versenyen az én feladatom volt a gép 3D-ben történő modellezése, szimulációja és műhelyrajzának elkészítése. A feladatot sikerrel vettem, hála az Autodesk Inventor 2010 Professional programnak, ami nélkül aligha sikerült volna ;-). A gépről én tartottam a neves cégvezetők előtt a prezentációt, amin nem vallottam szégyent ( a pontszámok alapján ;-) ). A versenyen a csapatunk a 3. helyet szerezte meg, ami lehetett volna jobb is, de most első nekifutásra ennyire futotta. Mindenesetre a megszerzett tudás és versenytapasztalat még sokat fog érni.
A következő próbát a Procter & Gamble nevezetű cégnél esedékes interjú fogja jelenteni számomra. Ide HR intern-nek (gyengébbek kedvéért gyakornok) jelentkeztem, és az első 3 fordulót sikerrel vettem. A 4. (egyben utolsó) forduló holnap következik, egy 3 fordulós interjú formájában. Az interjú 3 állomásából legalább 1 de lehet, hogy 2 angol lesz, szóval nyelvtudásomra rendkívüli szükségem van, de reméljük nem jelent akadályt. Lehet kicsit túlvállalom magam, de ahogy mondani szokták: Teher alatt nő a pálma. =)

Ahogy megpróbáltatások, úgy bulik is voltak szép számmal. Elég ha csak a BME fesztiválra gondolok, ahol kissé illuminált állapotban tomboltam ki a bentragadt feszkót. Hozzáteszem sikeresen. A Red Bull sátor hangulata frenetikus volt, minden megvolt ami kellett: olcsó pia, jó társaság és persze értékelhető csajok ;-) Nem is haboztam sokáig, de ezt most hagyjuk inkább. A legszomorúbb dolog az volt, hogy a fehér tornacipőm színe a sártengertől kissé barnásra változott, így másnap volt mit sikálnom :D:D:D. szerencsére a kosz kijött szóval újra használható állapotban a kis aranyos :D.

A bulikról még annyit, hogy idén voltam már egy Markus Schulzon, egy Armin van Buurenen, kihagytam egy Roger Shah-t, okt 16án lesz egy bónusz Above & Beyond-dal, Okt 27-31 Düsseldorf, Nov 5. Gareth Emery @ Play és végül de végképp nem utolsósorban lesz egy Dash Berlin a Prestige-ben nov 19-én. Csak hogy kedvet csináljak az év hátralevő részére. A csajok pedig szunnyadnak EGYELŐRE :P.

Végezetül itt van néhány kép ingyenes szobaőrző szolgálatunkról :P

Armin van Buuren - Mirage

Hajjaj. Kis levegőt fújva, újabb bejegyzést írnék, de nem a címmel kapcsolatos témával kezdeném mondanivalómat. Előző bejegyzésemet befejezve újra olvasgattam picit a blogomat, és rábukkantam egy megjegyzésre, amit névtelenül írt egy személy. Nem tudom ki vagy, de szeretném kideríteni, és e bejegyzés keretében üzenni Neked! Egyelőre nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek :D. Nagyon örülök, hogy tetszik az, amit csinálok, és én is szeretném elolvasni a blogodat, hiszen van még mit tanulnom :), és imádom amikor nem csak én gondolkodok. Az utolsó gondolatodra pedig, nem tudok egyelőre semmit se hozzáfűzni.
Ezzel nyitom is a címhez kapcsolódó kisebb lélegzetvételű bejegyzésemet. Nos, Szeptember 10. Új album, a világ jelenlegi legjobb Dj-jétől. Címe: Mirage. E szónak több jelentése van (délibáb, káprázat stb.), és valójában az albumot hallgatva nem is tudom melyik illik jobban ide. A káprázat mindenképp, hiszen ezek a muzsikák, mert ezek tényleg MUZSIKÁK, hihetetlenül el vannak találva. Márcsak azért is, mert Armin van Buurent én személy szerint annyira nem szeret(t)em. Volt 5-6 kimondottan jól megkomponált száma, de a többség kicsit olyan jellegtelen, olyan ugyanolyan, olyan kicsit a nagy üresség. Most viszont teljesen másról beszélhetünk végre! Van lelke annak, amit csinál! Többet nem is akarok hozzáfűzni. Beszéljenek a zenéi.

Költözködés, reghét, 1. hét

Hú, hát nem is tudom hol kezdjem, annyi minden történt velem az elmúlt pár héten. Nos.
Először is 23án feltekertem Budapestre, hiszen át kellett költöznöm egy másik szobába, egész pontosan az 552-be. Nagyon vártuk már Uzsival ezt a pillanatot, hiszen a 239 egy pöppet kisebb volt a többi szobánál, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a napos odalon voltunk, azt hiszem mindenki érti miért is volt nagy a várakozás. Az új szobát egyébként már át is rendeztük, hogy még kényelmesebben elférjünk, és annyira jól sikerült, hogy már nem 1 ember követni akarja példánkat.
Az átköltözés egyébként nem ment túl zökkenőmentesen, de a lényeg hogy sikerült, nem k..rták el =).
Az átköltözés után jött a szokásos ügyintézés, amivel szerencsére hamar végeztem. Leadtam a szakdolgozat kiírásomat, a záróvizsgatárgyaimat kiválasztottam és nem utolsó sorban aktiváltattam az utolsó félévemben is magam ;-). Szakdolgozatom témája egyébként a következő: A feldolgozási paraméterek hatása a polimer blendek tulajdonságaira. Azt hiszem, most már mindenkinek világos xD.
Eme intézkedések után, jöhetett a hétvége, mi pedig mentünk Zánkára. Ugyebár mivel én sakkozom is (néha :D) ezért részt vettem a XXXIX. Balaton Kupa Nemzetközi Sakk csapatversenyen, ami igazából számunkra egy buliverseny szintű tematika. Lényeg, hogy egy csapatban 4en vannak, amelyik csapat a legtöbb pontot eléri az nyer =). Előzetes célként én, mint a csapat kapitánya, a 3. helyet tűztem ki. Csapatunk egyébként papíron a 6. legerősebb csapat volt a mezőnyben, de hát ez mit sem számít a végelszámolásnál. A csapat egész versenyen brilliánsan szerepelt, és végül holtversenyben lettünk harmadikak. Tehát, amit akartunk, elértük. Persze a verseny nem abból állt, hogy éjjel-nappal sakkoztunk, hanem elnéztünk a helyi sarki fűszereshez és bizony a kocsi csomagtartóját (aminek egyébként frenetikus hűtési paraméterei vannak) megtöltöttük "néhány" sörösdobozzal, amit sakkpartik között, után el is fogyasztottunk, így a hangulatra se lehetett semmiféle panasz. A csapat tagjai: Szabó Ádám, Bodó Bence, Gyarmati János, Samu Ferenc :D.
Zánkáról hazérve rögtön elkezdhettem pakolászni, hiszen kezdődik az oskola. Igaz, hétfőn nincs egy darab órám se, de muszáj volt megjelenni az nagy Budapesten. Hétfőn egy kis szakdogameló, kedden egész napos iskola ( 8- 21ig :S), majd este következhetett a jól megérdemelt buli.
A parádé rezidenciája az E-Klub volt, amiről mókásnál mókásabb emlékeim lennének, ha emlékeznék rá, hiszen kissé homályos volt a 2007es szilveszter:D. Nos, tehát Kornélékkal vágtunk neki az útnak egy kis kollégiumi bemelegítés után. A belépő 1000 Ft lett volna, ha nem verjük meg a beléptetős csókát kő-papír-ollóban:D de hát sikerült:D. A banzáj egyébként egész bruttó volt, kornéllal meg bogyóékkal rendesen csapattuk, és akadtak kecses bébik.
Szerdán újabb szabadnap következett. No lesson, have a big party :D. A következő cél a B7 volt, ahol még soha a büdös életben nem voltam, pedig már vagy 1000x el akartam oda menni. Ide Stivivel, Milánnal és Múvesszal topogtunk szakadó esőbe, átkommandózva az utcákon. A párdéj nem volt rossz, de voltam már jobban is. Egy következő esélyt talán még megérdemel a hely (ahol egyébként kiboschott forróság volt).
Csütörtökön nehéz volt a kelés, de muszájból kidobott az ágyikóm, ugyanis Imi helyett be kellett sasolnom az első MSc-s laboromra, mivel Imre koma Brüsszelben tobzódik. Az órabéremről annyit, hogy kilóban mérjük:D. Volt még egy Alakítástechnika ea. Krállics tanár úrral, a kólamesterrel, de összességében ez a nap se volt túl hosszú.
Mint a többi nap, ez sem lett volna teljes parádé nélkül. Final destination is: VPK opening party. Elég gyenge színvonalú volt, pláne azután, hogy romkerttől vissza kellett sétálni, mert 10en voltak. Tehát felejthető volt.
Ma délelőtt pedig bekuksiztam a tanszékre, hogy a szakdogám eddig elkészült pár oldalát obszerváljuk. Örömmel mondhatom, hogy eddig jó, de még a feldolgozottság nagyon alacsony. TDK-ra jelenkeztem, innentől kezdve pedig partimegvonás lesz.

Rövidesen egy más milyen hangvételű bejegyzés. Addig is farvel.

Intermezzo I.

Mivel, már nagyon rég írtam, és hetekig gépközelben se voltam, ezért szükségszerűnek tekintettem, hogy agyagtáblámba véssem az elmúlt pár hét történéseit.
Nohát, hol is kezdjem el.
A bulik, ígéretemmel ellentétben most sem maradhattak el, bármennyire is apály fenyegetett a tárcámban. Voltunk Agyar barátommal Vonyarcon, egy meglehetősen átlagos buliban, de azért nem éreztem magam rosszul. A buli azért is érdekes volt, mert be akartunk csempészni egy kis piát, de nem éppen jött össze:D xD. Másrészt pedig 5kor értem haza és 10kor más sakkasztalhoz kellett ülnöm és nem éppen söröket pusztítani. A következő pár nap az töménytelen sakkozással telt. Volt több, mint 4 órás sakkpartim is, de 3 óránál egyik se tartott rövidebb ideig. Végül 80ból a 16. helyet csíptem meg, 7ből 4,5 ponttal, ami különösen azért örömteli, mivel fél éve sakktáblát nem láttam, és még egy nemzetközi mester ellen is elcsíptem egy döntetlent. Aztán volt TESCO munka mikor éppen nem volt semmi dolgom, tehát a felesleges időmet is 'hasznosan' töltöttem.
A héten csütörtökön voltunk Kecskeméten, a szokásos évente megrendezésre kerülő Szeremley buli sakkversenyen. Hát most sem üres hassal tértünk haza. Megettem első ízben 2 adag gulyás levest, és hozzá minőségi száraz illetve félédes Szeremley (minőség garantált) borokat kóstolgattunk üvegszámra xD, hogy jobban menjen a játék.
A játék nem ment rosszul, de nem ezért jöttünk. Ugyanis a főtéren bornapok voltak, ahol szebbnél szebb sunettik bolyongtak, és bizony volt is egy amelyikkel alaposabb szemkontaktus létesítettem, de sajna anyucival és apucival volt :S. Lényeg, hogy elborozgattunk, eleszegettunk, elfagyizgattunk. Vacsinak még meghívtak minket egy jó kis dunai halászlére túrós csusza kíséretével, tehát a nap 10esnek értékelhető a 10es skálán. Még sok ien napot.
Tegnap betekertem Tapolcára megsasolni a tűzijátékot, ami eléggé színvonalasra sikeredett, de előtte pingpongoztam egy kicsit Agyarral, dumálgattunk, majd a tűzijáték után hazabicikliztem.
Ma pedig dolgozgattam, holnap dolgozgatok, hétfőn pedig felmegyek Pestre! Végre!!
Addig is adjö!

Trance is my passion

Mivel egy kicsit hosszabb szünetet tartottam, ezért most extrém bejegyzés adaggal szolgálok. Persze ennek amint böngészhettétek, több oka is volt. Ez egy kicsit ismét a zenével foglalkozó bejegyzés lesz, de először szeretném megköszönni, hogy a blogom szűk 1,5 hónap alatt elkerülte a 200 látogatós álomhatárt, és a blogomnak ez lesz a 35. olyan bejegyzése, ami napvilágot is látott. Azért mondom, hogy napvilágot látott, mert volt 2, amiről azt gondoltam, hogy inkább mégse kéne.
No, de jöjjön akkor amiről tényleg beszélni kéne a bejegyzés keretében.
Nyáron általában turnékkal, szettekkel telik az idő a DJ-k számára, viszont ősztől ismét új albumok látnak majd napvilágot, amiről 1-2 szót szólnék így elöljáróban.
Azt már nagyon sok zeneszerető látta, hallotta, hogy Armin van Buuren új albummal készül, melynek leleplezésére szeptember 10-én kerül sor. Az album neve: Mirage.
Roger Shah-nak, személyes kedvencemnek a nyár folyamán ( a megjelenés dátuma nem hivatalos még) jelenik meg. Az album neve: The beach side of life
A harmadik DJ, aki még szeptemberben új albummal ajándékoz meg minket: Gareth Emery
Albumáról annyit elöljáróban, hogy az első single track-je, a múlt hét legnépszerűbb Trance zenéje volt, a legnépszerűbb Trance rádión: A State of Trance-on
Címe: Gareth Emery ft. Lucy Saunders - Sanctuary

Hát akkor jöjjenek a zenék így elöljáróban:










Folytatás szeptemberben (Y) Ahogy Markus Schulz mondta a héten facebook oldalán:

There are some tracks that, above all others, touch someone's soul and change
their lifes forever. For Markus Schulz that track was, and is, 'Perception'.

For me: It's Lost, The Tune of 2008

Partytime

Mostanában nem sok időm és lehetőségem volt a gép előtt ülni, úgyhogy kihasználom ezt a mai napi lehetőséget a pacázásra. Az elmúlt 2 hét elég eseménydúsra sikeredett szerencsére. Elsősorban parti téren, ami örömteli volt számomra, csak ahogy a partik elszaporodtak, úgy laposodott az amúgy sem túl vaskos tárcám. Így úgy döntöttem, hogy egy meghatározott időre felhagyok a bulizással, mert mégis csak kéne valami, amiből elkezdem a tanévet... A partizás első felvonása Bp-n kezdődött. Elnéztem 1-2x Romkertbe, hogy mégis miképp töltik az idejüket a 10es skála tetején pöffeszkedő bébik. Majd hétvégén hazakuksiztam, hiszen Szabó Ádi barátom hazatért Komáromból, így hát nekiláthattunk egy kis esti öblítésnek. Az öblítést Kosztolánczi Balázs országos cimboránk társasága fűszerezte kissé ízletesebbre. Az estéről annyit tudok elmondani, hogy ilyen VBK keverést rég ittam, tán gólyatáborban...:D. A fröccsöket ahogy mogyesz mondaná 10 után nem számoltuk és még söröztünk is. Nos, hát a végeredményről másnap hallottam beszámolót, hiszen nem sok minden maradt meg. Tán annyi, hogy taxival mentem haza xD.
E hétvégémet még egy kis tesco munka is 'édesítette', de ki lehetett bírni nagyduzzogva. Majd ismét visszatértem ama nagy pestre, hogy körülnézzek a városban. Csütörtökön és pénteken ezt meg is ejtettem. Besasoltam 5kertbe, a pesti rakparton végigkószáltam, a Szabadság hídon lecsücsültem, szóval kicsit kiszellőztettem a búrámat. Annyira jól sikerült, hogy szombaton talán életem buliját hagytam ki, ahol a rezidens Roger Shah volt. Sajnos egyedül lettem volna a partira, így hát inkább hazaballagtam a délutáni busszal és reménykedtem, hogy nem csináltam semmi hülyeséget. Attila haverommal Vonyarc Beach-re mentünk vájtpartira, de annyira fergeteges volt, hogy még éppen időben átnéztünk Máriafürdőre, hogy mi a szitu, hátha pörgősebb banzájra lelünk. Hát pörgősebbnek pörgősebb volt, de nem volt a legoptimálisabb. Mindenesetre az estét imi, ficker és dugó társasága tette élvezhetővé, tehát nem bántam meg, hogy átruccantunk délre. Bár szó mi szó délelőtt fél 10kor hazaérni nem volt a legkellemesebb...:D
Azonban most nem köszönnék el, hiszen hamarosan újabb bejegyzés érkezik. Kissé gondolkodós, merengős, üzenős...

Afterparty ,-)

Nos, hát Armin bácsi óta nem írtam biz', szóval épp itt az ideje, hogy idetintázzak egy csöppet. A buli fantasztikus volt, egyelőre életem bulija, szinte utolérhetetlenül erős tracklist, szenzációs hangulat, és NEM, NEM volt tömegnyomor, mielőtt még 1-2 szakértő egyén ideokoskodna pár sort :). Majd a bejegyzés végén idekakálok pár számot, hogy legalább valami sejtelme legyen a blogot olvasóknak, hogy mi is történt szombaton (vagy inkább vasárnap hajnalban) a RIO-ban. Másnap (vagy inkább aznap) egész nap fájt a fejem (és nem a piától..:D), a lábaim ronggyá lettek táncolva, és még sorolhatnám... egy biztos , ha buli előtt nem pakolok össze még mindig ott pakolnék xD.
Ám még a nyárnak korán sincs vége. Jövő héten ugyanis - egész pontosan 31én - ellátogat Budapestre a kedvenc DJ-m, az abszolút No.1 számomra: ROGER SHAH, a többi nevét nem sorolnám fel, mert nem férne ide ki (1et mégis: Sunlounger, meg igazából a blog is félig miatta kapta a fekete gyöngy nevet ,-) ). Tehát, ha Armint valaki az én szempontomból túlszárnyalthajta, akkor Ő igen. Egyelőre azért izgulok, hogy a Dokkba beengedjenek. Ja, és aki akar csatlakozhat, bár igazából egyedül is menni fog, most semmi nem állíthat meg.
A buli utáni pihenő nagyon jól esett, mondhatni életmentő volt, de nem tudtam sokáig pihenni. Kedden már jöhettem is vissza az nagyvárosba. Kicsi versenykonzi volt, majd este kiültem a Szabadság hídra, egyet chillingelni, természetesen a megszokott és a megszokottnál is újabb zenékkel. Hihetetlen, hogy egy ekkora város közepén is meg lehet találni a nyugalmat, csak kicsit keresgélni kell. Úgy érzem, hogy ezeket a kis dolgokat már tudom értékelni, és ez nagyon jó, mivel nem utólag fogok rádöbbenni, hogy hoppá miből is maradtam ki xyz éven keresztül. Egyszerűen imádom azt a helyet, és reméljük hamarosan nem egyedül üldögélek ott ;-).
Szerdán azonban jöhettem is haza, de először odaadtam Uzsonnásnak a születésnapi ajándékát, ami egy kis tokaji nedű. Használja egészséggel, és innen is boldog szülinapot szeretnék kívánni neki.
Viszont ez a hét se telhet el TESCO nélkül, és ilyenkor jövök rá, hogy bizony a sz*rból is lehet várat formálni, hiszen már Vespasianus óta tudjuk, hogy a pénznek nincsen szaga. Nos, a hétvégén munka és lehűlés várható, jövő héten pedig meleg és egy újabb fergeteges buli. Kell ennél több????:D:D:D:D::D Azt, hiszem még hiányzik valami vagyis valaki, de ami késik nem múlik. Addig is itt van pár muzsika, ami Arminon szólt. Adjö







és itt van egy-két gondolkodós zene, ha már chill outolok itt hétközben ;-)

Armin van Buuren ;-)

Ma este Armin van Buuren ellátogat kis hazánkba. Örvendeztessük meg egy nagy bulival. Mutassuk meg neki, hogy ide még vissza kell térnie! GYERÜÜÜÜÜÜÜÜÜNK!!!!!

Chill out feelin' ;-)

Az utóbbi 2 hétben, tulajdonképpen semmi különleges nem történt velem. A szakmai gyak letelt (jó hamar xD), voltak bulik itt-ott-amott, de semmi extra. Aztán tegnap Fisz barátom inspirált arra, hogy kisasoljak Sör nevű pajtásom társaságában a Szabadság hídra egyet hesszelni. Megérte. Nem kicsit, NAGYON. Az egész hídnak egy különleges feelingje van, felülsz szépen, kibontod a sört, szisszen egyet, majd benyomsz egy kis zenét. Ki ezt, ki azt. Hát én egy kis chill out-ot nyomtam be Sunloungertől, hogy érezzem a Dunát átszelő szellő finomságát, a hullámok siklását, a hajók sétafikálását és alapjáraton az esti kivilágítás szépségét. Ez az érzés utolérhetetlen. Aki nem itt lakik, fogalma sincs arról, hogy ez mit jelent. Nem tudja, hogy van ilyen. Azt hiszi, hogy Budapest csupán egy betonhalmaz. Hát üzenem nekik újfent, hogy ez nagy tévedés.
No, ott tartottam, hogy felültem, sör kinyitva, Sunny Tales a fülben cseng, élvezem a szellőt stb. Aztán egyszer csak jön 4 sunetti, akikről lerítt már távolról is, hogy biza' nem magyarok. Az első bátor vállalkozó próbált felmászni, hát nem jött neki össze, így késztetést éreztem a segítségnyújtásra. Így sikerült felmászni, majd lőttek jópár fotót a hídon. Egyikük annyira szép volt, hogy ilyet Magyarországon ritkán lát az ember :D. Aztán megkértem őket, hogy hadd somjak pár képet róluk, és készséggel pózdáltak is ehhez. Majd ezután még lőttek párat, és a végén kissé lesokkoltam, mikor egyikük odafeküdt az ölembe, mint egy sellő és így tolták az utolsó képet. Majd megkérdezték a nevemet, meg én is érdeklődtem felőlük, hogy mégis mi járatban errefele. Miután elmentek 10 mp-re rá érkezett 2 suni, és már azért könyörögtek, hogy bontsam ki a bort, mert nekik nem megy. A mutatvány nem járt sikerrel, hiszen oan parafa v nem is tudom mi volt benne, ami egy kulcs erőteljes koncentrált erejével szemben is igen ellenálló volt, de azért megköszönték a segítséget. Majd szépen visszaültem a helyecskémre, kicsit gyönyörködtem, lőttem pár képet a hajókról, oszt indultam a Gödörbe. Elég sokan voltak, és néha fura illatok terjengtek. Innen áttértem Romkertbe, megnézni a ma esti felhozatalt, de semmi különlegessel nem találkoztam. Roptam egy 15-20 percig, azt felültem a buszra és hazatértem. Amint lesz lehetőségem, megismétlem ezt a kis sétát.
Egyelőre a képek pihennek, mert failből nem találtam az adatkábelemet, de a zenék nem maradnak el xD. Adjö.

Flaming June a zene világában

Mivel már nagyon rég írtam, és amúgy is nagyon rég írtam dallamos bejegyzéseket ezért most biz' írok egy keveset. Nem szaporítanám sokáig a szót, hiszen inkább a fülre kéne bízni ezt a témát. Mindenesetre júniusban igen erős programokkal vártak örvendeztettek meg minket a nagy rádióállomások köztük : A State of Trance, Trane Around the World és a Global DJ Broadcast. Így hát szemezgettem is egy csöppet, és elég soknemzetiségű lett a selección. Így az Armin koncert előtt szűk 2 héttel fel kell készülni, nehogy még a végén butácskán nézzek a koncerten a zenék hallatán. Nos, akkor jöjjenek a dallamok.

Flaming June 2

Halihó mindenkinek :-)! Kicsit pihiztem ebben a hónapban, mivel már 4 hete egyetlen egy bejegyzést se produkáltam, de mint mindennek ennek is megvannak az okai. Először is a vizsgaidőszak után, jött pár ütős buli, kellett a pihenő, és hát ezen kívül történtek elég negatív dolgok is amiről most nem nagyon szeretnék beszélni. Lényeg, hogy EGYELŐRE úgy tűnik, hogy valamelyest rendeződtek a dolgok.

Hát akkor jöjjön a dolgok veleje. Let's get rdy to RUMBLE!!
Vizsgaidőszak utáni nap egyből mentem Vonyarcra strandolni Fuki barátommal, akit akkor láttam utoljára az Egyesült Államokba való utazása előtt. Jó volt a strandolás, sokat röpiztünk stb. Fukinak sok sikert és jó nyarat kívántam, és minden héten 4-5 alkalommal beszélünk, ahogy Balu barátommal is (akinek a blogját is pillantgatom néhanapján ;-) ). A vizsgák utáni első hét a strandolással és némi Tesco munkával zajlott, majd jöhettem vissza Pestre, megkezdeni a szakmai gyakorlatomat. Eme gyakot a Mikropakk Kft-nél töltöm Jéló, Mogyesz és Pappgép társaságában. A munkában finoman szólva sem szakadunk meg:D, ami azt jelenti h napi 3-5 órát 'dolgozunk' és ezt heti 3-4 alkalommal tesszük. Az oda és vissza utak fantasztikus hangulatban telnek, hála nekem:D és az idióta szokásaimnak. Az út 'mindössze' 45-50 perc a munkahelyig, így van min kacagni addig:D. Pl. Jélónál feltűnőbben senki sem scanneli a bébiket:D, és eddig volt mit scannelni:D:P. A 'munkahelyen' egyébként 3D-s modellező programokkal ügyködünk ímmel-ámmal, több-kevesebb sikerrel:D. A gyakorlatból egyébként eltelt már 2 hét és már csak ugyanennyi van vissza, szóval igazán nem sokat kell aludni xD. Az egyetlen feladat, a nyár hátralevő részére itt Pesten munkát találni, mert nem akarok hazamenni:D.

Ennyit a melóról, most jönnek a bulik:D, hiszen volt belőlük bőséggel. Először is mihelyst visszatértem első hét után, Solymossal meg Biggerrel elnéztünk Rombolóba, hogy mi a felhozatal, és nem panaszkodhattunk, mivel voltak a 10est felülről súroló bébik, és Kásás Tamás 3x-os olimpiai bajnok vízilabdázónk is egy meglehetősen szemrevaló suncival lopta az időt.
Következő héten úgy döntöttem, hogy régen rúgtam be így hát kicsit jobban a pohár aljára tekintettem, aminek meg is lett az eredménye... Másnap nem volt valami kellemes, de túl kellett élni (és ez még a nap kisebb baja volt). A hétvégém az el lett cseszve úgy, ahogy van, elég fosul voltam 1-2 dolog miatt, tök egyedül voltam, és nem tudtam mit kezdeni magammal. Kimentem sétálni, megittam 1 sört a Gödörnél, és eddig bírtam, mert már a sörivás közben is remegtem mint egy rheumás:S:S. A dolgok megoldódni látszódnak, de ez sajnos csak ideiglenes. Szerencsére egy másik egyénnel már azóta beszélek, normalizálódott a viszonyunk és ennek nagyon de nagyon örülök :) (remélem vágási feri annak, akiről beszélek).

A következő hét már lényegesen jobban telt, voltam csütörtökön rombolni stiviékkel, majd hazatértem. Szombaton azonban már utaztam is keresztszüleimmel és uncsitesóimmal az nagy alfűűűdre, egyet környűlnézni-e. Láttunk is itt-ott-amott 1-2 etnikumot, de hát azt már szinte mindenhol lehet látni, bár errefele huntucabbak kissé:D. Utunk egyébként Poroszlón át Tiszaszentimrére vezetett, ahol keresztapukámnak segítettem bekötni néhány konnyektoros témát, majd utaztunk tovább. Poroszlón megálltunk kajálni a Kormorán Vendéglőben, ahol borzasztóan fenséges majdhogynem fejedelmi ebédnben volt részünk, aminek neve: Kormorán tál.


















Tényleg mindenkinek ajánlom, az éttermet aki arra jár. Egyébként a faluban polgárőr nap volt, szóval volt pár fakabát a környéken:D.
Ezután úgy döntöttünk, hogy elnézünk az nagy szabolcs megyébe, mivel még sosem voltunk amarra, az ország sarkában, és ha már arra bandukoltunk, benéztünk a hírös, nevezetes Nyíregyházi Állatkertbe. Erről részletesen nem beszélnék, annyit mondanék el, hogy nagyon élvezetes volt, sokszínű, nagyon jól felépített állatkert, és az Ócenárium nagyon fajás ;-). Az oroszlánüvöltés hihetetlen élmény (kezdem érteni miért hívják az állatok királyának), a szurikáta feszt pózolt a fényképezkedőknek, a medve csobbant, mint egy 5 éves kisgyerek, a páva szimplán gyönyörű volt, a zsiráf pöppet magas, a gorilla viszont mindent vitt, ahogy a seggét vakarászta meg amilyen mogorván nézett, full aranyos volt. A többit majd a képek elbeszélik. Visszafele utunkat vmi egészen parádés köridőkkel sikerült rövidebbre vágni a tervezettnél. Legyen elég annyi info, hogy keresztmutterom 140es átlagsebességet produkált az M3ason, 2 óra alatt értünk az állatkerttől az astoriáig:D, és az autópályán megelőztünk egy Lamborghini Gallardot, a kis 1.3as suzuki szvinyónkkal (a lambo ment vagy 140nel amúgy:D ). Az állatkerttől 7kor indultunk és hazaértünk 23:58kor úgy, hogy közben a budaörsi Auchanba is benéztünk egy kisebb vásárlás erejéig.:D Nos, hát beszéljenek a képek:P