Csak, hogy lássátok, az életem nem csak tanulásból meg bulizásból áll, hanem elég sokat gondolkozok, elmélkedek furábbnál furább dolgokon. Azonban én nem nagyon szeretem leírni őket, mert sajnos vannak olyan emberek a környezetemben, akik nem értik, hülyeségnek tartják és kacagnak ezen... Nos, hát remélem aki ilyen, az magára ismert, és ha csak kacagni akar, akkor el se olvassa, ha meg végre ember lett agyilag, akkor pedig ajánlom neki ;-).
Nagyon sokszor kerül olyan helyzetbe az ember, amikor könnyen hozzájut valamihez, könnyen megkap valamit, és ennek nagyon örül. De! Nézzük csak az érem másik oldalát. Mikor úgy kapunk meg valamit, hogy azért megküzdünk, hogy minden áldozatot meghozunk azért, hogy valami sikerüljön, hogy valami (esetleg valaki:P) a miénk legyen és még sorolhatnám. Nyilván mindegyiket lehet értékelni, az elsőt úgy, hogy
1. zseniálisak vagyunk mert könnyen elértük, amit akartunk
2. nem tudjuk megfelelően értékelni, mert nem tettünk érte szinte semmit csak az ölünkbe hullott.
A másodikat szintén többféleképpen lehet értékelni, amiből 2-t írnék le most:
1. bénák vagyunk, mert csak nagy nehézségek árán értük el céljainkat
2. igenis erősek vagyunk, megmutattuk, hogy oda tudjuk magunkat tenni, és ezt megtanuljuk értékelni, mert így jobb, ha valamiért megküzdünk, nem csak otthon fekszünk, hesszelünk, és várjuk a csodát, hogy jöjjön.
Nos, én magam is szeretem a könnyen megkapható dolgokat, mert hát kinek van kedve állandóan görcsölni, izgulni. Nyilván nem bírná senki se ezt a terhet. Viszont vannak és kell is lennie olyan dolognak az életben, amiért meg kell küzdeni, hogy lássuk hogy valójában kik is vagyunk, és hogy mások is észre vegyenek minket, ne csak elmenjenek mellettünk, mintha ott se lennénk. Hát bizony igencsak a közelmúltban én is hasonló helyzetbe kerültem. Bővebben nem fejteném ki, hogy mi a szituáció, majd aki olvassa rá fog jönni remélhetőleg (ha meg nem akkor így járt).
Szóval sok könnyebb utat tudnék választani jelen pillanatban, és van egy jóval nehezebb út, amit csak jóval hosszabb idő elteltével tudok végigjárni, és ELEINTE kissé nagyobb huplik vannak ezen az úton. Direkt írtam, hogy eleinte, mivel lehet, hogy amit könnyen elértünk, az később máshogy fog viszonyulni hozzánk, lehet, hogy nem is olyan jó, pedig azt hittük? Persze ez nem biztos, hogy mindig így van, vannak mindig kivételek, de nem árt belegondolni mielőtt elindulunk valamerre.
Amit pedig sokkal nehezebb megszerezni, az esetek többségében kedvesebb nekünk, szebb emlékek párosulnak hozzá, és az a valami (vagy valaki) jobban meg is becsül minket, és egyszer még hálás lesz azért, amit tettünk.
Na, ennyi azt hiszem mára elég volt:D. Majd még azért el-elejtek néhány hasonló bejegyzést is később. Addig is Pápá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése