Először is valahogy oda kellett jutni, mert Diszeldorf nem a szomszédban található (röpke 1300km). Az utat 2 csoportra ill. buszra bontva (BSc és MSc) tettük meg. Az út laza 14,5 órát vett igénybe, ami azt jelenti, hogy reggel 6kor indultunk és este fél 9 fele érkeztünk meg a szállásra. Az út során 3x álltunk meg: Mosonmagyaróvárnál, egyszer Ausztriában és Würzburgnál. Az utat többnyire mindenki pihenéssel töltötte, de azért sasolgattam, hogy merrehogymi lészen odakint, hiszen mégiscsak először mentem Németországba, a hajdani Harmadik Birodalom területére. A látvánnyal kapcsolatban panaszt nem szeretnék tenni, hiszen varázslatos volt. Elsősorban Passau, az osztrák hegyek, valamint a frankfurti góliát méretű repülőtér és felhőkarcolók nyűgöztek porig. Tehát nem panaszkodhattam, azt leszámítva, hogy a manduláim már majdnem szemgolyó méretűek voltak, és nemhogy az evés ill. ivás de még a sima nyelés is nehezemre esett a fájdalomtól. A szállást elérve azonban akadtak kétkedők, akik sejtették, hogy a hely ahova érkeztünk nem egy 5, de még csak nem is 2*-os szálloda. Mindez annyit jelent, hogy 6 emberre jutott, egy 1,5 kármán szobányi terület, a 6 embernek volt 4 szekrénye, és jutott ránk 3 szék ill. egy asztal :D. Tehát helybőségre aligha lehetett panasz, hiányra annál inkább. No, mindegy ezt sikerült valahogy megoldani, pl én kapásból lenyúltam a ruhafákat. Azért azt képzelje már el valaki, hogy 6 idióta férfi milyen "illata" lehet 14 óra utazás és 3-4 óra piálás után :D YEEESSS!!
Mindenesetre volt mivel szellőztetni :D. Az első este egyébként semmi különleges nem történt. Az egyik közeli kocsmában megittunk egy sört, a koliban 1-2 rövidet és nyugovóra is tértünk.
Még pedig azért, mert másnap reggel fél 9kor reggeliztünk és 9kor együtt indultunk a kiállításra, ahol szinte egyből fogadtak minket, mint a legnagyobb külföldi csoportot. A szállástól a kiállítóásig nagyjából 50 perc volt az út busszal ill. az ottani U-Bahn-nal, ami az itteni HÉV-nek felel meg.
A kiállítás egyébként 10.27től 11.03-ig tartott. Mi 3 napot töltöttünk a kiállítás területén: 10.28.-10.30. A kiállításra - gondolom senkit nem lep meg - temérdek ember érkezett, akikből jócsomó indiai, illetve simaszemű volt :D. Kicsit furcsa is volt emiatt, hiszen 50%ban voltunk mi európaiak.
A kiállítás a düsseldorfi ESPRIT Arena melletti vásárterületen bonyolították le 19 csarnokban, ami 50!! futballpályáni területet emésztett fel. A csarnokok között fél percenként közlekedő ingyenes minibuszok jártak, a VIP vendégeket A8-as Audik vitték a kívánt helyekre, szóval a kényelemre nem volt panasz.
Mint ahogy magára a kiállításra sem lehetett. Tényleg, amit el tudunk képzelni minden volt: napelemes mozgó virág, szobai fröccsöntőgép, csarnokmagasságú fóliafúvó, fél méter átmérőjű extrudercsiga, akkora robotkarok, hogy egy embert lazán dobálnának stb. Egész egyszerűen elképesztő volt. A promós termékek nagyon ötletesek voltak (nem is nagyon kellett késztetés a meglovasításukhoz =) ), helyben készültek boros kannák, edények stb. amiket ingyen el lehetett vinni, és nagyon jó volt az, hogy mikor ránéztem egy gépre, akkor tudtam, hogy az mi, volt fogalmam róla, hogy működik, és már kicsit szakértőibb szemmel szemléltem mindent. A kiállítás során az Arburg ill. az Engel nevezetű fröccsöntő megacégek tartottak nekünk idegenvezetést a standjaikon belül (a 2 stand összesen mintegy 2300m^2-en terült el :D). Tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni az egészről, de majd a végén beszélnek a képek ;-).
Az estékről annyit, hogy a 2. elég ütősre sikeredett :D Pásztor és Balu (kis közreműködésemmel) nekiálltak betankolni az Ózdi Rettenetnek becézett hp-t, illetve Pásztor dióját és almáját talán (utóbbira nem mernék megesküdni =) ). A fiúk hamar jókedvűek lettek, és a jókedv arra sarkallta a többieket, hogy ők is benézzenek hozzánk. Így már 13an voltunk egy szobában (ami ismétlem 1,5(!) kármán szoba méretet ölelt fel). Pásztor volt a fő hangulatfelelős, mint akit a legjobban megcsapta a pia ereje. Kááááárcsikát jól be is oltotta, hiszen a srác állandóan egy törpe csaj után futkos (akinek zsófi a neve de ez most mindegy), viszont a ...-it nem használja, így hát Pásztor a következőt mondta neki: Karcsi, rajtad kívül bárki meg...ná :D:D:D, majd az egész szoba könnyezett a röhögéstől. Az estét még Pásztor tetőjelenete fűszerezte, egy kis hányadékkal szennyezett levegővel (majd mikor én már aludtam, lelőtte a gatyáját is, sallangokat hagyva az asztalon).
A 3. este arra gondoltunk, hogy benézünk Duisburg belvárosába (mivel a szállás nem Diszeldorfban volt, hanem itt), és kicsit nekirontunk az éjszakának. A nekirontás úgy kezdődött, hogy elmentünk a Hauptbahnhofra, aminél életem eddigi legjobb gyrosát ettem meg. A történethez az is hozzátartozik, hogy Peti barátunk megkérdezte a szoba lakóitól, hogy 30 euróval a zsebében be kéne-e mennie. Erre Imo egyértelmű választ adott. Hülye vagy b.. meg, 30 euróval a s...emet törlöm. Ma 50 euróért nem hajoltam le, nehogy meghúzzam a hátam :D:D:D:D:D. Hát nekünk se kellett több a kacagáshoz. Ezentúl egyébként az este folyamán minden termék képletesen 30 euróba került a flakontól a gyrosig bezárólag. A pályaudvaron egyébként Peti barátunk mellett elment egy erősen prostinak kinéző lányka, akit meg is nézett és Imotól a következőt hallottuk: Hagyjad már ott, úgy sincs rá pénzed :D:D:D:DD:D.
Nos, a csapat vezetője egyébként az előember szinten lévő Cziráki Zoli úr vezette, akit az este folyamán csak teamleadernek becéztünk. Mindenkit ő kérdezett meg a nyitva lévő szórakozóhelyekről, és egyik pillanatban rábukkant egy helyi lányra, aki elvezetett minket egy kocsmába, ahol megittunk egy italt. A hely nem különösebben nyerte el a tetszésünket, tehát továbbálltunk, de a 2. hely se eredményezett nagy megelégedést, tehát inkább hazamentünk taxival, a pályaudvartól. A taxiban Imo ismét alakított. Ő volt a DJ és a sofőrt kérdezte bizonyos wunderpilzekről illetve weedekről :D:D:D:D:D. Szóval a 3. éjszaka is letudva. A 4.en már semmi érdemleges nem történt, vártuk hogy elinduljunk. Visszafele gyorsabban mentek a buszok, így a vártnál 2,5 órával hamarabb hazaértünk.
Most pedig beszéljenek a képek:
