Mielőtt még valaki azt hinné, hogy a müszaki akusztikáról beszélnék a szó szoros értelmében, és esetleg ettől megijedne, annak most mondom, hogy ez egy igazi zenei, dallamos, ha úgy tetszik "akusztikus" bejegyzés lesz :).
Mindenki életében vannak hegyek és völgyek. Meg persze van, hogy hegy is meg völgy is van egyszerre. Mostanában nekem inkább hegyek magaslanak, minthogy Mariana-árokkal büszkélkednék. Sokan mondták már nekem, hogy nyávogós, depis zenét hallgatok, de lesz@rom a bírálókat :). Szerintem jó, ha az ember nem mindig ugyanolyan zenét hallgat, hiszen sokszor teljesen hangulatfüggő. Ha erő kell, megy a metal, ha buli van, megy a trance, ha nyugi kell, akkor a chill out, ha meg depi van, jönnek az acoustic version-ök. Most egy ilyen akusztikus, orchestral csokrot szeretnék összeszedni :).
Nos, mivel Roger Shah a kedvenc DJ-m, vele kezdeném ezt a kis összeállítást. A legjobb acoustic nótája tán a következő:
eszméletlen jó vocal, sokatmondó lyrics :) nem kell ennél több.
A következő számomra talán a legkedvesebb dal, hiszen a kedvenc DJ-m és a kedvenc vocalom koprodukciója:
Most pedig jöjjön egy kis összehasonlítás. Nézzük csak meg talán az egyik legjobb trance számot. Címe: Flaming June. Már önmagában a cím is sokatmondó, nagyon sok szép emlékre asszociálok, és nyilván mindig a nyár jut róla eszembe. Most füleljünk meg 2 igencsak eltérő verziót erről a csodálmányról:
Vocalos dalokra visszatérve jöjjön 2 oylan dal, amelyik a mostanában általam nagyon megkedvelt DJ párostól, Cosmic Gate kezeitől származik :) Ja, és persze Tiff Lacey-t és a csodás Aruna-t sem felejtem el megemlíteni :)
Végül, de nem utolsósorban egy talán kevésbé ismert, de annál szenzációsabb dallal szeretném zárni ezt a kis összeállítást: Lange ft. Sarah Howells - Out of the sky
A 2008-as Top20as listán igen előkelő helyezést ért el, azonban az a Kyau&Albert mix volt.
;-)
2011. március 5., szombat
MSc, Part I
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb és kevesebb időm volt vezetni e kis blogomat, munkahelyi, iskolai, magánéleti és jövőbeli elfoglaltságok miatt, de most szeretném lényegre törően összegezni, ezt a meglehetősen eseménydús időszakot.
Kezdjük mondjuk a munkahelyivel, ha már úgyis azzal kezdtem a felsorakozást. Február végén végre elérkezett az idő arra, hogy megmérettessem magam a Procter and Gamble nevezetü multinacionális cégnél. Az interjú 3 részből állt. Egy angol és két magyar interjún vettem részt. Mindegyik egyenként 1 órás volt, így ha nem is minden, de jó csomó részletre kiterjedően tudtam beszélni, azokról a dolgokról (egyetemi verseny, tanulmányok, hobbyk, érdekeltség, future plans etc.) amelyek az interjúztatókat érdekelte, és amik leginkább leírják eddigi munkásságomat. Végül szerencsére sikerrel vettem ezt "az akadályt" így felvételt nyertem a céghez. Azonban márc. 16. (azaz a belépés dátuma) előtt részt kellett venni egy igen csak mélyreható orvosi vizsgálaton. Vér-, vizelet-, látás-, hallásvizsgálat, EKG, mellkasröntgen, légzésvizsgálat stb-stb volt. A procedúra nem éppen volt villámléptü, hiszen fél9től 3/4 1ig nyomultam vizsgálatról vizsgálatra... Kimondottan kellemes volt, már csak egy szívmütét hiányzott, ja meg persze hogy felírjanak pár doboz prostamol uno-t... De ezen is túl vagyok szerencsére, úgyhogy már csak be kell lépni :)
Iskolai tevékenységeimről is szeretnék elejteni néhány gondolatot. Mechanical Engineering Modelling :). Gondolom minden laikus érti mire gondolok, mikor ezt írom :). Szóval az MSc angol, kimondottan jó, a tanárok többsége választékosan, felsőfokon beszél angolul. Persze azért vannak finomságok, pl. Bereczky bandita Ákos kolléga kijelentő módban kérdez: It's klír? (Para)ván Péter pedig: Számhó...(somehow) egészen hihetetlenül helyes kiejtés és nyelvtan. No, de szó-mi-szó, már most úgy érzem, hogy brilliáns döntést hoztam azzal, hogy erre a szakra jöttem. Bár a 8 krenyós diffegyenletek matek sokakat elriasztott volna, márcsak azért is mert az oktató (Dr. Paál György) nem fogferdeségi, hanem szemferdeségi szögekkel rendelkezik :). De egy idő után meg lehet szokni, hogy úgy feelingeled, hogy rád kacsint közben a terem másik sarkában lévőre mutogat, meg ugat neki, hogy Mr. Türi válaszoljon máá... Az órái egyébként számomra a legkellemesebb meglepetéssel rukkoltak elő, hiszen esküszöm ilyet még nem mondtam, de élvezem a differenciálegyenleteket. Végre nem a definíció, tétel, bizonyítás blabla féle tanítás, meg nem az R-ad n-ben kutatgatunk, és nem n dimenziós vektorterekben rajzoljuk a feszültségi kiskockákat.... hanem példákon keresztül, szemléletesen barkingoljuk el a témákat.
Johnny Wild (Dr. Vad János, az Ara tanszék vezetője) pedig talán a legjobban beszél angolul. Az órái szinte felüdülések Bereczky 4 órás okádékát követően. Bár mikor lila csőgatyában és atompiros acélbetkósban megjelen, akkor így elgondolkozom azon ,hogy már csak a piros bőrszerkóját kéne felcsatolni, és úgy nézne ki, mint valami hippi állat. Stépán Gabi meg a szokásos: kibekurt jó :).
A suli után jöjjön a pihenés, így hát voltak azért bulik is, nem csak munka és padozás az élet. febr 12-én jött márkösz sölc (Markus Schulz), és újfent meglátogatta Budapestet, és adta is a banzáj. Volt aztán megint kézfogdosás, meg taggyüjtés a végén, de hát nem ezért mentünk. Kipipáltuk erre az évre is, és hát wippenberg papót igencsak a földbe taposta, ami a két szett színvonalkülönbségét, azt hiszem méltóképpen illusztrálja. Sulc papó amcsiban él, én meg nyáron átevezek az nagy USA-ba, hogy megsasoljam a jenkik földjét, meg elszívjam a békepipát winnetou-val az apacsrezervátumba. Egy szó mint száz, elhelyezést kaptam a Camp Emerson nevü táborban, ahol tavaly Balu kolléga, idén pedig Bogyó fog munkálkodni. A Balu kolléga, márcsak azért is megfelelő megszólítás, hiszen a P&G-nél munkatársak leszünk, és ezért (ill. az amcsiban való elhelyezéssel kapcsolatos segítségért) szeretnék nagyon nagy köszönetet mondani neki. Az ajándékon már dolgozok :). A tábor egyébként Massachusettsben van (remélem helyesn írtam le...) tele bitchel, walmarttal, meg óriáskerekekkel. Remélem találkozok a haiti rasztákkal, al caponéval, és végül de nem utolsósorban a kolumbiai drogkartellel. 3 hónapra megyek elméletileg ki, az ottani parádékkal kapcsolatban már összefontam néhány gondolatot, reméljük sikerül megvalósítani.
Tegnapelőtti buliban szeleteltünk meg kalkdanceltünk a béjszmentben, frenetikus volt, alig nézett minket mindenki ökörnek, de csak irigykedtek :) meg persze csodáltak :). Aztán 1 hete elég ütösre sikerült a kolibuli :). Ki is ütöttem magam rendesen, de szerencsére kezelhető volt az állapot.
Magánélet: hm, ja :) örömteli vagy sem a hír :D van bébi, hosszú idő után. Még most se értem, hogy csináltam :), de sikerült:). Volt itt Tapolca, Bp, séta, buli, minden már. Majd alakulgat a dolog, meg ássuk a folyómedret :)
mivel most is tanulnom kéne a mai ülést berekesztem:)
Kezdjük mondjuk a munkahelyivel, ha már úgyis azzal kezdtem a felsorakozást. Február végén végre elérkezett az idő arra, hogy megmérettessem magam a Procter and Gamble nevezetü multinacionális cégnél. Az interjú 3 részből állt. Egy angol és két magyar interjún vettem részt. Mindegyik egyenként 1 órás volt, így ha nem is minden, de jó csomó részletre kiterjedően tudtam beszélni, azokról a dolgokról (egyetemi verseny, tanulmányok, hobbyk, érdekeltség, future plans etc.) amelyek az interjúztatókat érdekelte, és amik leginkább leírják eddigi munkásságomat. Végül szerencsére sikerrel vettem ezt "az akadályt" így felvételt nyertem a céghez. Azonban márc. 16. (azaz a belépés dátuma) előtt részt kellett venni egy igen csak mélyreható orvosi vizsgálaton. Vér-, vizelet-, látás-, hallásvizsgálat, EKG, mellkasröntgen, légzésvizsgálat stb-stb volt. A procedúra nem éppen volt villámléptü, hiszen fél9től 3/4 1ig nyomultam vizsgálatról vizsgálatra... Kimondottan kellemes volt, már csak egy szívmütét hiányzott, ja meg persze hogy felírjanak pár doboz prostamol uno-t... De ezen is túl vagyok szerencsére, úgyhogy már csak be kell lépni :)
Iskolai tevékenységeimről is szeretnék elejteni néhány gondolatot. Mechanical Engineering Modelling :). Gondolom minden laikus érti mire gondolok, mikor ezt írom :). Szóval az MSc angol, kimondottan jó, a tanárok többsége választékosan, felsőfokon beszél angolul. Persze azért vannak finomságok, pl. Bereczky bandita Ákos kolléga kijelentő módban kérdez: It's klír? (Para)ván Péter pedig: Számhó...(somehow) egészen hihetetlenül helyes kiejtés és nyelvtan. No, de szó-mi-szó, már most úgy érzem, hogy brilliáns döntést hoztam azzal, hogy erre a szakra jöttem. Bár a 8 krenyós diffegyenletek matek sokakat elriasztott volna, márcsak azért is mert az oktató (Dr. Paál György) nem fogferdeségi, hanem szemferdeségi szögekkel rendelkezik :). De egy idő után meg lehet szokni, hogy úgy feelingeled, hogy rád kacsint közben a terem másik sarkában lévőre mutogat, meg ugat neki, hogy Mr. Türi válaszoljon máá... Az órái egyébként számomra a legkellemesebb meglepetéssel rukkoltak elő, hiszen esküszöm ilyet még nem mondtam, de élvezem a differenciálegyenleteket. Végre nem a definíció, tétel, bizonyítás blabla féle tanítás, meg nem az R-ad n-ben kutatgatunk, és nem n dimenziós vektorterekben rajzoljuk a feszültségi kiskockákat.... hanem példákon keresztül, szemléletesen barkingoljuk el a témákat.
Johnny Wild (Dr. Vad János, az Ara tanszék vezetője) pedig talán a legjobban beszél angolul. Az órái szinte felüdülések Bereczky 4 órás okádékát követően. Bár mikor lila csőgatyában és atompiros acélbetkósban megjelen, akkor így elgondolkozom azon ,hogy már csak a piros bőrszerkóját kéne felcsatolni, és úgy nézne ki, mint valami hippi állat. Stépán Gabi meg a szokásos: kibekurt jó :).
A suli után jöjjön a pihenés, így hát voltak azért bulik is, nem csak munka és padozás az élet. febr 12-én jött márkösz sölc (Markus Schulz), és újfent meglátogatta Budapestet, és adta is a banzáj. Volt aztán megint kézfogdosás, meg taggyüjtés a végén, de hát nem ezért mentünk. Kipipáltuk erre az évre is, és hát wippenberg papót igencsak a földbe taposta, ami a két szett színvonalkülönbségét, azt hiszem méltóképpen illusztrálja. Sulc papó amcsiban él, én meg nyáron átevezek az nagy USA-ba, hogy megsasoljam a jenkik földjét, meg elszívjam a békepipát winnetou-val az apacsrezervátumba. Egy szó mint száz, elhelyezést kaptam a Camp Emerson nevü táborban, ahol tavaly Balu kolléga, idén pedig Bogyó fog munkálkodni. A Balu kolléga, márcsak azért is megfelelő megszólítás, hiszen a P&G-nél munkatársak leszünk, és ezért (ill. az amcsiban való elhelyezéssel kapcsolatos segítségért) szeretnék nagyon nagy köszönetet mondani neki. Az ajándékon már dolgozok :). A tábor egyébként Massachusettsben van (remélem helyesn írtam le...) tele bitchel, walmarttal, meg óriáskerekekkel. Remélem találkozok a haiti rasztákkal, al caponéval, és végül de nem utolsósorban a kolumbiai drogkartellel. 3 hónapra megyek elméletileg ki, az ottani parádékkal kapcsolatban már összefontam néhány gondolatot, reméljük sikerül megvalósítani.
Tegnapelőtti buliban szeleteltünk meg kalkdanceltünk a béjszmentben, frenetikus volt, alig nézett minket mindenki ökörnek, de csak irigykedtek :) meg persze csodáltak :). Aztán 1 hete elég ütösre sikerült a kolibuli :). Ki is ütöttem magam rendesen, de szerencsére kezelhető volt az állapot.
Magánélet: hm, ja :) örömteli vagy sem a hír :D van bébi, hosszú idő után. Még most se értem, hogy csináltam :), de sikerült:). Volt itt Tapolca, Bp, séta, buli, minden már. Majd alakulgat a dolog, meg ássuk a folyómedret :)
mivel most is tanulnom kéne a mai ülést berekesztem:)
2011. január 28., péntek
Ajka, Ózd meg egy kis itthonlét
Az elmúlt 2-3 hét a pihenéssel telt főleg... Mi mást is csinálhatnék azon kívül, hogy várom a következő félévet.
Először is Ajkán tartottunk egy kis hadjáratot a sakkfigurákkal, neves (és rettegett) csapatunkkal, melynek neve: Barátjai az Erénynek. Elképesztő seteségre ad tanúbizonyságot az, hogy versenybíró királyunk, egyszerűen nem képes hibátlanul leírni egy ennyire szimpla nevet... biztos általánosba román tanfolyamra íratták be... No, mindegy valahogy sikerült azért leírni, csoda hogy betűzni nem kellett :). Csapatunk egyébként veretlenül (16 csapatpontból 15öt begyűjtve) megszerezte az első helyet. Nettóbb értelmi képességűek kedvéért a győzelem 2 csapatpont, a döntetlen 1, a vereség értelemszerűen pedig nem 3 :D. A kupát egyébként a MAL Zrt. rendezte, amelyről nyilván sokaknak beugrik 1-2 vörös emlék... A megnyert összeget, ami kb 400Ft érték mindent figyelembe véve, a csapatok felajánlották az iszapkárosultaknak. Nem vagyok fukar, de jó lenne, ha a rendező muki a saját fizetéséből is felajánlana egy jelentősebb összeget, és nem jocoval együtt fűzné be a rulettgépbe, az allee játéktermében..khm. A csapat tagjait ismét felsorolnám: Samu Ferenc, Szabó Ádám, Gyarmati János, Bodó Bence. Akikben felmerülne esetleg, hogy nem éppen kicsi arcberendezésem miatt véstem magam az első helyre azoknak üzenem, hogy ez volt a táblasorrend :). Egyébként mindenki brilliáns teljesítményt nyújtott, összesen 32 játszmát játszottunk 4en és mindössze 2 partiban maradtunk alul (megjegyzem, hogy én egyben sem xD).
Ajka után felberregtem Budapestre, mivel öcsikémnek, Iminek volt a héten volt a szülinapja. Hát szolis bébikkel és ropogós egységekkel nem szolgálhattunk, de így se volt szolgarendű a buli. Annál is inkább, mivel egy "angol" sörözőben kezdtünk. Mindössze fél mátyásért osztogatték a literes sört. Apró szépséghiba, hogy első körben 5en, kikértünk 10 korsóval, de nem volt annyi szabad korsója a helynek xD. Egészen hihetetlen, úgy látszik nem gépészekre tervezték a kapacitást. Mindenesetre meglepődött a pincér csaj, mikor már a 3. kört kértük laza 1 óra alatt :D. A lokál meglehetősen kultúrált volt, és kivételesen mi sem rontottuk a színvonalat. Egyébként a pultos csaj igen tehetségesnek tűnt... mondhatnám úgyis, hogy egy ilyen testet egész nap üzemeltetni kéne :D:D:D:D. Innen továbbeveztünk az 57-es számú italboltba... húú hát azt hiszem, a nevéből sokan nem éppen a new york café belső terére asszociáltak :D. Nem kellett félni, volt ott fény rendesen meg egy kis gyulai pálesz is... 500Ft-ét pedig az ünnepeltnek kevertettünk 2 színpompás koktélt (hozzávalók: tequila, konyak, whiskey, rum stb., csakhogy kicsit feldobjuk az emésztőrendszerét :D Egész nagy sikerrel jártunk e tekintetben :D. Az estét pedig egy életmentő gyrosszal zártuk a mester utcai dzsihádosnál. A másnap némi déli szellőztetéssel járt együtt, de összességében nem volt vészhelyzet.
A hétvégét Balu barátom meghívására Ózdon töltöttem, ahol most jártam másodjára. A koliból a többiek úgy engedtek el, hogy sok cuccot ne vigyek, nehogy eltűnjön valami, az ottani etnikum kezejárásának következtében :D. Tartottam magam az atyai tanácsokhoz, és Baluval útnak indultunk. Az odafele úton egy habzsoló békát v vmi zöld trutymót etető játékkal szórakoztattuk magunkat Balu szIphone-jával. végül csak megérkeztünk, az út rémsötét volt... de szerencsére megérkeztünk, és Balu Mamája fini vacsival várt minket. Jól be is lakmároztunk és számottevő beszélgetés után Baluék felé vettük az irányt. A városban egyébként akkora, köd volt, hogy 5m-ig távcsővel ellátni kihívás volt. Este egyébként kisasoltunk a városba egy kis körútra, de semmi érdemlegeset nem tapasztalhattunk.
Másnapra tervezett program volt Szilvásvárad. Sose voltam még ott úgy, hogy gondoltam érdemes lenne közelebbről is rázoomolni a terepre. Hát ballgatunk pár km-t mire felértünk a Bükk-fennsíkig, de a látvány önmagáért beszélt. Őzek, szarvasok, pisztrángok voltak jobbra-balra, tavak és a Fátyol-vízesés egészen Niagara szintű. Bár a szabadtéri múzeum felújítására szánt 65 millió Ft-ot (ugyanis az "Új Magyarország Program" tábláján ekkora összeg szerepelt) nem nagyon fedeztük fel. Bár lehet, hogy a dinoszauruszok kihalásával keverték össze az összeget, mert az is 65 millióval kezdődik... (lehet addigra akarják felújítani...)
Sajnos képekkel még nem tudok szolgálni, mivel Baluval azóta nem futottam össze, és sajna az én mobilom félúton kihalt :D. De 1-2 napon belül megjönnek, így is tartozok már a blognak jócsomó képpel :D. Szombat este a bulié volt viszont a főszerep egy kis pihi után. Gondolkoztunk, hogy Miskolc vagy Eger felé vegyük az irányt, végül azonban Miskolcon kötöttünk ki. A buli fergeteges volt, az úton kicsit betintáztunk, de hát sietni kellett, nehogy kihűljön a pia...:). Másnap kelés után jött némi kajcsi, majd visszadobbantottam Bp-re. Az út rémunalmas volt egyedül, még Bárány Attila - Zsipjon le c száma se vidított volna fel... De csak megérkeztem.
A héten még esedékes volt egy sziltan vizsgája Bogyónak amiről most nem beszélnék túl nagy részletességgel :D. Azóta viszont itthon tengetem unalmasabbnál unalmasabb napjaimat... Borzalmas, de szerencsére vasárnap go Pest, és beiratkozok febr 1-jén az MSc-re. Addig is byebye
Először is Ajkán tartottunk egy kis hadjáratot a sakkfigurákkal, neves (és rettegett) csapatunkkal, melynek neve: Barátjai az Erénynek. Elképesztő seteségre ad tanúbizonyságot az, hogy versenybíró királyunk, egyszerűen nem képes hibátlanul leírni egy ennyire szimpla nevet... biztos általánosba román tanfolyamra íratták be... No, mindegy valahogy sikerült azért leírni, csoda hogy betűzni nem kellett :). Csapatunk egyébként veretlenül (16 csapatpontból 15öt begyűjtve) megszerezte az első helyet. Nettóbb értelmi képességűek kedvéért a győzelem 2 csapatpont, a döntetlen 1, a vereség értelemszerűen pedig nem 3 :D. A kupát egyébként a MAL Zrt. rendezte, amelyről nyilván sokaknak beugrik 1-2 vörös emlék... A megnyert összeget, ami kb 400Ft érték mindent figyelembe véve, a csapatok felajánlották az iszapkárosultaknak. Nem vagyok fukar, de jó lenne, ha a rendező muki a saját fizetéséből is felajánlana egy jelentősebb összeget, és nem jocoval együtt fűzné be a rulettgépbe, az allee játéktermében..khm. A csapat tagjait ismét felsorolnám: Samu Ferenc, Szabó Ádám, Gyarmati János, Bodó Bence. Akikben felmerülne esetleg, hogy nem éppen kicsi arcberendezésem miatt véstem magam az első helyre azoknak üzenem, hogy ez volt a táblasorrend :). Egyébként mindenki brilliáns teljesítményt nyújtott, összesen 32 játszmát játszottunk 4en és mindössze 2 partiban maradtunk alul (megjegyzem, hogy én egyben sem xD).
Ajka után felberregtem Budapestre, mivel öcsikémnek, Iminek volt a héten volt a szülinapja. Hát szolis bébikkel és ropogós egységekkel nem szolgálhattunk, de így se volt szolgarendű a buli. Annál is inkább, mivel egy "angol" sörözőben kezdtünk. Mindössze fél mátyásért osztogatték a literes sört. Apró szépséghiba, hogy első körben 5en, kikértünk 10 korsóval, de nem volt annyi szabad korsója a helynek xD. Egészen hihetetlen, úgy látszik nem gépészekre tervezték a kapacitást. Mindenesetre meglepődött a pincér csaj, mikor már a 3. kört kértük laza 1 óra alatt :D. A lokál meglehetősen kultúrált volt, és kivételesen mi sem rontottuk a színvonalat. Egyébként a pultos csaj igen tehetségesnek tűnt... mondhatnám úgyis, hogy egy ilyen testet egész nap üzemeltetni kéne :D:D:D:D. Innen továbbeveztünk az 57-es számú italboltba... húú hát azt hiszem, a nevéből sokan nem éppen a new york café belső terére asszociáltak :D. Nem kellett félni, volt ott fény rendesen meg egy kis gyulai pálesz is... 500Ft-ét pedig az ünnepeltnek kevertettünk 2 színpompás koktélt (hozzávalók: tequila, konyak, whiskey, rum stb., csakhogy kicsit feldobjuk az emésztőrendszerét :D Egész nagy sikerrel jártunk e tekintetben :D. Az estét pedig egy életmentő gyrosszal zártuk a mester utcai dzsihádosnál. A másnap némi déli szellőztetéssel járt együtt, de összességében nem volt vészhelyzet.
A hétvégét Balu barátom meghívására Ózdon töltöttem, ahol most jártam másodjára. A koliból a többiek úgy engedtek el, hogy sok cuccot ne vigyek, nehogy eltűnjön valami, az ottani etnikum kezejárásának következtében :D. Tartottam magam az atyai tanácsokhoz, és Baluval útnak indultunk. Az odafele úton egy habzsoló békát v vmi zöld trutymót etető játékkal szórakoztattuk magunkat Balu szIphone-jával. végül csak megérkeztünk, az út rémsötét volt... de szerencsére megérkeztünk, és Balu Mamája fini vacsival várt minket. Jól be is lakmároztunk és számottevő beszélgetés után Baluék felé vettük az irányt. A városban egyébként akkora, köd volt, hogy 5m-ig távcsővel ellátni kihívás volt. Este egyébként kisasoltunk a városba egy kis körútra, de semmi érdemlegeset nem tapasztalhattunk.
Másnapra tervezett program volt Szilvásvárad. Sose voltam még ott úgy, hogy gondoltam érdemes lenne közelebbről is rázoomolni a terepre. Hát ballgatunk pár km-t mire felértünk a Bükk-fennsíkig, de a látvány önmagáért beszélt. Őzek, szarvasok, pisztrángok voltak jobbra-balra, tavak és a Fátyol-vízesés egészen Niagara szintű. Bár a szabadtéri múzeum felújítására szánt 65 millió Ft-ot (ugyanis az "Új Magyarország Program" tábláján ekkora összeg szerepelt) nem nagyon fedeztük fel. Bár lehet, hogy a dinoszauruszok kihalásával keverték össze az összeget, mert az is 65 millióval kezdődik... (lehet addigra akarják felújítani...)
Sajnos képekkel még nem tudok szolgálni, mivel Baluval azóta nem futottam össze, és sajna az én mobilom félúton kihalt :D. De 1-2 napon belül megjönnek, így is tartozok már a blognak jócsomó képpel :D. Szombat este a bulié volt viszont a főszerep egy kis pihi után. Gondolkoztunk, hogy Miskolc vagy Eger felé vegyük az irányt, végül azonban Miskolcon kötöttünk ki. A buli fergeteges volt, az úton kicsit betintáztunk, de hát sietni kellett, nehogy kihűljön a pia...:). Másnap kelés után jött némi kajcsi, majd visszadobbantottam Bp-re. Az út rémunalmas volt egyedül, még Bárány Attila - Zsipjon le c száma se vidított volna fel... De csak megérkeztem.
A héten még esedékes volt egy sziltan vizsgája Bogyónak amiről most nem beszélnék túl nagy részletességgel :D. Azóta viszont itthon tengetem unalmasabbnál unalmasabb napjaimat... Borzalmas, de szerencsére vasárnap go Pest, és beiratkozok febr 1-jén az MSc-re. Addig is byebye
2011. január 7., péntek
egy kis bolognai
Egy bejegyzéssel szeretnék végleg pontot tenni BSc-s időszakomnak. E bejegyzésben ha nem is mindent, de ennek a 3,5 évnek a velejét szeretném összefoglalni. Azt szeretném összefoglalni, hogy mit kaptam az egyetemtől eddig, hogy miket éltem át röviden, hogy kiket ismertem meg és még sok-sok minden.
Kezdjük először a gólyatáborral. Erről az eseményről mindig eszembe jut az odafele út, amikor majdnem megvágtak az ellenőrök a keletiben, de szerencsére az előttem levőt igazoltatták, így kibújtam a gyűrűjükből :D. Aztán az odafele út, a megérkezés... hát dög meleg volt, 5l verejtéket adtam le, a buszon az a penetráns hullaszag :D fúú bazze :D akkor tudtam már, hogy ez kemény lesz. Aztán a szobabeosztás is incsi-fincsi lett. A K hátsó nevezetű "szobába" kaptam besorolást, ami annyit jelent, hogy 38an egy 30 férőhelyes kis házikóban :D:D Eszméletlen volt. Az esti póker Kordával, itt ismertem meg a szobatársamat (Uzsonnááááást), Gánglit, Biggert, Kopácsit, Bakácsot :D:D Felejthetetlen volt. Majd a játéknak vége lett és indult a móka az egyetemen. Akkor még fingom se volt, mi az hogy előadás, Hali G óráin rettegtünk, Bajnóczy óráin kacagtunk, ábgeón kihaltunk (igaz csak 1 előadáson voltam benn), KK katalógust tartott (no meg minket félelemben :D:D ),Borat statika óráján bigger már a 4. héten 3adjára hiányzott :D, de aztán péntek délután a hét legolaszabb órája jött. A kálámbó féle matek. Igen... Béla bát csak így hívtuk. Első órán az ajkai különítménnyel meghaltam a röhögéstől, és ez minden órán így volt. Mikor a végtelenbe tartó függvény jézuskát latogatta, ami meg 0-ba tartott aszimptotikusan az meg a Petőfi hídnál se érte el az x tengelyt. De olyan nevek is felmerültek bizonyos görbe alakoknál, hogy Talmácsi meg fittipaldi (ugyanis az ő kanyarodásukkal szimulálta béla bá a függvény alakját) :D:D, no meg a csoki gyerek (Hamilton). A félév minősítése ahogy SB mondaná egy forgó diszkógömb, mivel elég jelesre sikerültek a tárgyak, rengeteg új arcot ismertem meg, és kialakult egy kezdeti buli közösség is. Gondolok itt Áronra, Kimire, Besére, Hondásra, STPTPSPSPTPistsre, Imhére etc. A bulikról annyit, hogy a szilveszterre nem emlékszem :D tudjátok mire gondolok xD
Azt a 2. félévben megnőtt kicsit az arcberendezés az első félévi teljesítmény láttán. Meg is látszott az eredményen, de hát jobb előbb túllenni ezen mint később. mindenesetre jó tanulópénz volt. Ebben a félévben nem volt sok látnivaló, leszámítva az első Slipemet, no meg az első szülinapomat, ami eléggé fincsi lett :) Új ismerettségekben ekkor sem volt hiány: gondolok itt Imóra, aki velem együtt végzett nemrégiben, és akivel annak idején délutántól reggel 7ig DotA-ztunk :D Külön gondolatot szeretnék tulajdonítani Bogyó kollégának, akit ebben a félévben ismertem meg, és azt hiszem, hogy soha nem fogom Őt feledni.
3. félévben visszatért az arcméret az eredeti helyzetébe, ami jelesekben meg is mutatkozott. Itt kezdődött az egyetem java igazából, jó kis gépelemekkel, dinamikával matek szigorlattal. Imádtam azokat az átrajzolt estéket, mikor Kornéllal kínunkban a nem éppen trance zenéiről híres horváth csárlit hallgattuk éjt-nappallá téve. A dinamika zh-ra való készülések is durvák voltak, no meg a kobra erejével történő matek A3 zh készülések, amiket 12en toltunk... durva volt :D Olyan nagy csávókkal ismerkedtem meg, mint Imre, Kornél, mecha brigád, Pala. A legbulizósabb félévem volt tán, hiszen volt pééénz, volt lehetőség, heti 2-3 alkalommal ki is használtuk egybekötve a borárosos melegszenyákkal... bűnös volt :D főleg mikor megettem azt a petőfi híd közepén azt hittem, hogy már ki is jön :D és nem felül xD.
Köv félév immár a 4. Volt itt aztán piros pöttyös banzáj simon vilmossal, elektromechanikával egybekötve, rezegtünk stépán atyánkkal... utálatos félév volt, azt hittem sose lesz rosszabb... a bulik elmaradtak gép2 hiányában, a vizsgaidőszakban esedékes volt egy kis mecha csigorlat, a géptrágya vizsgáról nem is beszélve... fúúj... viszont a 2. szintre érkezvén új társaságba csöppentem bele, melnyek tagjai: Hegyi, Balu, Szati, Garzó, Dugó, Lakat t, Ficker, Balogh... és azóta innen ki se cseppentem szerencsére :D. Szakirányszelekt is volt. Bűzlött mindegyik a sz..tól, és a legszarabbat választottam, majd meg is bántam :D
E félév utáni nyáron volt a balu féle csege buli, amit azóta se ismételtünk meg sajnos, pedig itt lenne az ideje már... :S:S
5. félévben összespanoltam lajos tomi bával, levégeselemeztemmajddifferenciálgeometrizáltam az univerzumot... volt itt minden féle hányás meg trágyahalom :D de pl volt egy áramlástan, ami nagyon megtetszett, bihari faterral egy hő2 vizsga, ami örök emlék marad :D összességében a 3. majdnem tökéletes félévem. Új spanok: Molnár Tibby, SB, Joco akikkel kb 100x annyit kacagtam, mint bárki másokkal :D pedig aztán nem volt hiány eddig se... de hát amiket joco összevilágol az utánozhatatlan :D főleg Imóval összeresztve... egyiknek 4 touareg a másiknak 5 Q7... :D meg joco szétveri a rulettgépet, kirakják a játékteremből, befűz 2k-t kivesz 300k-t :D jövő hétre a 300k helyett már csak 100k-t mond :D:D hihetetlen egy manus xDxD ha nincs ott, akkor is rajta megy a vihogás :D eszméletlen. Aki nem ismeri, az kihagyja a kékkabátos prédikációkat... fúú nagyon nagy joxo :D:D királyom vezérem szultánom császárom fáraóm... :D
Utsó 2 félévben viszont már minden a megfelelő koncentráción volt, hiszen itt már minden hiba plusz 1 v 2 félévbe került. Egy tárgy kivételével nem is volt necces a téma. A minőségbiztosítás viszont mindent vitt... igénytelen diasor, anyagos bélabával egy agyonvisszapuskázott zh, második zh-n mindenkit megvágtak, végül csak meglett a vizsga, ha neccesen is. Utsó félévemről pedig már eleget regéltem úgy, hogy most kicsit másról essen szó.
Az egyetemre persze mindenki azért jön, hogy hú mekkora király meg szultán lesz ha elvégzi, jönnek a nagy dollárok, hullanak az égből a milliók, jön a kocsi bébikkel egybekötve :D, lesz habzsi-dőzsi.. stb. Persze ezért meg is kell szenvedni. Azonban az egyetemen nem csak tanulni lehet, illetve úgy értem ezt, hogy nem csak azt lehet megtanulni, hogy miként tanulj, hanem hogy miként élj, ha nem is teljesen de nagyrészt magadra utalva. Kapcsolatkiépítés, új barátságok, emberekhez való viszonyulás, KTH-s balhék az ottaniakkal, mindenért futkosni kell... szóval észre se veszi az ember a nagy rohanásban de megtanul valamilyen szinte ÉLNI. Azért jó, mert ha kikerülsz a nagybetűsbe, akkor nem esel mindjárt arcra az első kavicsban, hanem megmászod a csomolungmát... lehet hogy túlzó de így van. Közben meg észre se veszi az ember, hogy egy személyiségfejlődésen megy keresztül azáltal, hogy egy idő után máshogy áll a dolgokhoz. Valamint a többi ember is formálja őt. Akkor derül ki igazán mikor döntéseket kell hozni, és már nem követed el azt a baromságot mint 3-4 éve hanem a jó utat választod. Egy mondatba összefoglalva. Nem nagyon tudnám elképzelni az életemet egyetem nélkül, akkor se ha lenne még egy esélyem. Enélkül nehéz felnőni.
Kezdjük először a gólyatáborral. Erről az eseményről mindig eszembe jut az odafele út, amikor majdnem megvágtak az ellenőrök a keletiben, de szerencsére az előttem levőt igazoltatták, így kibújtam a gyűrűjükből :D. Aztán az odafele út, a megérkezés... hát dög meleg volt, 5l verejtéket adtam le, a buszon az a penetráns hullaszag :D fúú bazze :D akkor tudtam már, hogy ez kemény lesz. Aztán a szobabeosztás is incsi-fincsi lett. A K hátsó nevezetű "szobába" kaptam besorolást, ami annyit jelent, hogy 38an egy 30 férőhelyes kis házikóban :D:D Eszméletlen volt. Az esti póker Kordával, itt ismertem meg a szobatársamat (Uzsonnááááást), Gánglit, Biggert, Kopácsit, Bakácsot :D:D Felejthetetlen volt. Majd a játéknak vége lett és indult a móka az egyetemen. Akkor még fingom se volt, mi az hogy előadás, Hali G óráin rettegtünk, Bajnóczy óráin kacagtunk, ábgeón kihaltunk (igaz csak 1 előadáson voltam benn), KK katalógust tartott (no meg minket félelemben :D:D ),Borat statika óráján bigger már a 4. héten 3adjára hiányzott :D, de aztán péntek délután a hét legolaszabb órája jött. A kálámbó féle matek. Igen... Béla bát csak így hívtuk. Első órán az ajkai különítménnyel meghaltam a röhögéstől, és ez minden órán így volt. Mikor a végtelenbe tartó függvény jézuskát latogatta, ami meg 0-ba tartott aszimptotikusan az meg a Petőfi hídnál se érte el az x tengelyt. De olyan nevek is felmerültek bizonyos görbe alakoknál, hogy Talmácsi meg fittipaldi (ugyanis az ő kanyarodásukkal szimulálta béla bá a függvény alakját) :D:D, no meg a csoki gyerek (Hamilton). A félév minősítése ahogy SB mondaná egy forgó diszkógömb, mivel elég jelesre sikerültek a tárgyak, rengeteg új arcot ismertem meg, és kialakult egy kezdeti buli közösség is. Gondolok itt Áronra, Kimire, Besére, Hondásra, STPTPSPSPTPistsre, Imhére etc. A bulikról annyit, hogy a szilveszterre nem emlékszem :D tudjátok mire gondolok xD
Azt a 2. félévben megnőtt kicsit az arcberendezés az első félévi teljesítmény láttán. Meg is látszott az eredményen, de hát jobb előbb túllenni ezen mint később. mindenesetre jó tanulópénz volt. Ebben a félévben nem volt sok látnivaló, leszámítva az első Slipemet, no meg az első szülinapomat, ami eléggé fincsi lett :) Új ismerettségekben ekkor sem volt hiány: gondolok itt Imóra, aki velem együtt végzett nemrégiben, és akivel annak idején délutántól reggel 7ig DotA-ztunk :D Külön gondolatot szeretnék tulajdonítani Bogyó kollégának, akit ebben a félévben ismertem meg, és azt hiszem, hogy soha nem fogom Őt feledni.
3. félévben visszatért az arcméret az eredeti helyzetébe, ami jelesekben meg is mutatkozott. Itt kezdődött az egyetem java igazából, jó kis gépelemekkel, dinamikával matek szigorlattal. Imádtam azokat az átrajzolt estéket, mikor Kornéllal kínunkban a nem éppen trance zenéiről híres horváth csárlit hallgattuk éjt-nappallá téve. A dinamika zh-ra való készülések is durvák voltak, no meg a kobra erejével történő matek A3 zh készülések, amiket 12en toltunk... durva volt :D Olyan nagy csávókkal ismerkedtem meg, mint Imre, Kornél, mecha brigád, Pala. A legbulizósabb félévem volt tán, hiszen volt pééénz, volt lehetőség, heti 2-3 alkalommal ki is használtuk egybekötve a borárosos melegszenyákkal... bűnös volt :D főleg mikor megettem azt a petőfi híd közepén azt hittem, hogy már ki is jön :D és nem felül xD.
Köv félév immár a 4. Volt itt aztán piros pöttyös banzáj simon vilmossal, elektromechanikával egybekötve, rezegtünk stépán atyánkkal... utálatos félév volt, azt hittem sose lesz rosszabb... a bulik elmaradtak gép2 hiányában, a vizsgaidőszakban esedékes volt egy kis mecha csigorlat, a géptrágya vizsgáról nem is beszélve... fúúj... viszont a 2. szintre érkezvén új társaságba csöppentem bele, melnyek tagjai: Hegyi, Balu, Szati, Garzó, Dugó, Lakat t, Ficker, Balogh... és azóta innen ki se cseppentem szerencsére :D. Szakirányszelekt is volt. Bűzlött mindegyik a sz..tól, és a legszarabbat választottam, majd meg is bántam :D
E félév utáni nyáron volt a balu féle csege buli, amit azóta se ismételtünk meg sajnos, pedig itt lenne az ideje már... :S:S
5. félévben összespanoltam lajos tomi bával, levégeselemeztemmajddifferenciálgeometrizáltam az univerzumot... volt itt minden féle hányás meg trágyahalom :D de pl volt egy áramlástan, ami nagyon megtetszett, bihari faterral egy hő2 vizsga, ami örök emlék marad :D összességében a 3. majdnem tökéletes félévem. Új spanok: Molnár Tibby, SB, Joco akikkel kb 100x annyit kacagtam, mint bárki másokkal :D pedig aztán nem volt hiány eddig se... de hát amiket joco összevilágol az utánozhatatlan :D főleg Imóval összeresztve... egyiknek 4 touareg a másiknak 5 Q7... :D meg joco szétveri a rulettgépet, kirakják a játékteremből, befűz 2k-t kivesz 300k-t :D jövő hétre a 300k helyett már csak 100k-t mond :D:D hihetetlen egy manus xDxD ha nincs ott, akkor is rajta megy a vihogás :D eszméletlen. Aki nem ismeri, az kihagyja a kékkabátos prédikációkat... fúú nagyon nagy joxo :D:D királyom vezérem szultánom császárom fáraóm... :D
Utsó 2 félévben viszont már minden a megfelelő koncentráción volt, hiszen itt már minden hiba plusz 1 v 2 félévbe került. Egy tárgy kivételével nem is volt necces a téma. A minőségbiztosítás viszont mindent vitt... igénytelen diasor, anyagos bélabával egy agyonvisszapuskázott zh, második zh-n mindenkit megvágtak, végül csak meglett a vizsga, ha neccesen is. Utsó félévemről pedig már eleget regéltem úgy, hogy most kicsit másról essen szó.
Az egyetemre persze mindenki azért jön, hogy hú mekkora király meg szultán lesz ha elvégzi, jönnek a nagy dollárok, hullanak az égből a milliók, jön a kocsi bébikkel egybekötve :D, lesz habzsi-dőzsi.. stb. Persze ezért meg is kell szenvedni. Azonban az egyetemen nem csak tanulni lehet, illetve úgy értem ezt, hogy nem csak azt lehet megtanulni, hogy miként tanulj, hanem hogy miként élj, ha nem is teljesen de nagyrészt magadra utalva. Kapcsolatkiépítés, új barátságok, emberekhez való viszonyulás, KTH-s balhék az ottaniakkal, mindenért futkosni kell... szóval észre se veszi az ember a nagy rohanásban de megtanul valamilyen szinte ÉLNI. Azért jó, mert ha kikerülsz a nagybetűsbe, akkor nem esel mindjárt arcra az első kavicsban, hanem megmászod a csomolungmát... lehet hogy túlzó de így van. Közben meg észre se veszi az ember, hogy egy személyiségfejlődésen megy keresztül azáltal, hogy egy idő után máshogy áll a dolgokhoz. Valamint a többi ember is formálja őt. Akkor derül ki igazán mikor döntéseket kell hozni, és már nem követed el azt a baromságot mint 3-4 éve hanem a jó utat választod. Egy mondatba összefoglalva. Nem nagyon tudnám elképzelni az életemet egyetem nélkül, akkor se ha lenne még egy esélyem. Enélkül nehéz felnőni.
B.Ú.É.K + álomvizsga
Újévi első bejegyzésem alkalmából szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni. Remélem senkinek nem volt pocsékabb szilvesztere, mint az enyém. Márcsak azért is mert én nem a pia miatt, hanem a könyvek miatt nem emlékszem bulira:D, de azért 2 órát így is elkacagtam a többiekkel. A szilveszterről röviden ennyit. Jöhet a velősebb rész :) nyáámi
Ezév igazából nekem 4-én kezdődött úgy isten igazából, mert addig eléggé hard ütemben készülődtem államosított vizsgámra. Imóval nagy erőket mozgósítottunk, pedig aztán eleinte igencsak elherdáltam a napokat, némi játékkal, mókával és kacagással. Aztán már nem volt annyi vér a ... :D, hogy meg merjem ezt tenni, így az utsó 3-4 nap kockára gyúrt fejjel meredtem a tételekre. Az államvizsgán egyébként 3 tárgycsoport képviseltette magát. Én a következőkből mérettem meg tudásomat: Anyagszerkezettan, Polimer anyagszerk. és technológia, Fröccsöntés+Polimer feldolgozás. Vizsga előtt fél nappal fülest kaptunk, hogy a vizsgabizotság bizony elég faszosra sikeredik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Reé András (alias Breé) papó is aláírta a jelenlétit. A vizsgán azonban meglehetősen korrektnek bizonyult. Végül is 5,3,4 lett a jegyek sorrendje, a szakdogavédésem jó lett így végül 4-es diplomajegyet kaptam. Tehát mától én is beléptem a Mérnökök Társulatába, de még csak kisifjonc vagyok. Majd az MSC alatt mas titulust is kiérdemlek remélem. Apropó MSc hm :D elfogadták a kérvényemet így februártól Mechanical Engineering Modelling (angol) szakon folytatom mesteri tanulmányaimat. Következő bejegyzés hamarosan. ágyő!
Ezév igazából nekem 4-én kezdődött úgy isten igazából, mert addig eléggé hard ütemben készülődtem államosított vizsgámra. Imóval nagy erőket mozgósítottunk, pedig aztán eleinte igencsak elherdáltam a napokat, némi játékkal, mókával és kacagással. Aztán már nem volt annyi vér a ... :D, hogy meg merjem ezt tenni, így az utsó 3-4 nap kockára gyúrt fejjel meredtem a tételekre. Az államvizsgán egyébként 3 tárgycsoport képviseltette magát. Én a következőkből mérettem meg tudásomat: Anyagszerkezettan, Polimer anyagszerk. és technológia, Fröccsöntés+Polimer feldolgozás. Vizsga előtt fél nappal fülest kaptunk, hogy a vizsgabizotság bizony elég faszosra sikeredik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Reé András (alias Breé) papó is aláírta a jelenlétit. A vizsgán azonban meglehetősen korrektnek bizonyult. Végül is 5,3,4 lett a jegyek sorrendje, a szakdogavédésem jó lett így végül 4-es diplomajegyet kaptam. Tehát mától én is beléptem a Mérnökök Társulatába, de még csak kisifjonc vagyok. Majd az MSC alatt mas titulust is kiérdemlek remélem. Apropó MSc hm :D elfogadták a kérvényemet így februártól Mechanical Engineering Modelling (angol) szakon folytatom mesteri tanulmányaimat. Következő bejegyzés hamarosan. ágyő!
2010. december 27., hétfő
Évértékelős história II.
Többek kívánságára, igyekeztem minél hamarabb nekiállni az évértékelő második epizódjának =). Most is épp elfoglalt vagyok félig, plusz a nyomtató kezd haldoklani, de amúgy minden a legnagyobb rendben :D.
Úgy gondoltam, hogy az évértékelés második részében kicsit más nézőpontból próbálom megközelíteni az évet. Elsősorban köztem és a többi ember közti kapcsolatokat, illetve a kapcsolatokat építő eseményeket próbálom a későbbiekben előtérbe helyezni.
Szó mi szó, ebben az évben nagyon sok új barátra, haverra tettem szert. Nyilván többen észrevették, hogy sokszor teszek különbséget e két fogalom között, nem véletlenül.
A tavaszi félévben, mikor még a 2. emeleten laktam (239-es szoba), nagyon sok embert ismertem meg. Őket akkor még csak haverként kezeltem. Nem szeretnék nevesíteni, ha az illető végigolvassa, amit írok úgyis rájön, hogy róla vagy nem róla van szó. Sokat jártunk együtt bulizni, de még nem volt olyan, mintha barátok lennénk. Aztán most az őszi félévben, az 5. emeletre költöztünk, és a 2. emeleten még kicsit szétszórt társaságot, közelebb hozta ez az átköltözés. Sajnos így is voltak kiesők, de akik ott maradtak, azok között azért a haverság már más szintre lépett. Én nagyon örülök neki, hogy sikerült megkedvelniük a búrámat, elhívnak kajálni, sörözni, kávézni, moziba együtt megyünk röhögni, egymásról különböző témájú humoros plakátok készülnek (lásd: Sensation Samu, küldd a Samu szót a 1792-re, gondod van a flash játékokkal? stb... :D:D). Persze még sok minden más is megváltozott. Gondolok itt elsősorban arra, hogy vannak olyan barátaim, akiket lassan már "testvéri" szinten kezelek pl: Öcsi, Mogyesz, Balu, Uzsi. Uzsi nem mellesleg a szobatársam immár 3,5 éve, soha egyszer sem volt semmilyen veszekedésünk, sem vitánk, de még a hangunkat se emeltük fel sose egymásra. Baluhoz pedig a tervek szerint januárban megyek, illetve tavaly előtt tiszacsegei nyaralójában (10en) töltöttünk el egy felejthetetlen hosszú hétvégét :D. Mogyesznél pedig már 2x is voltam Gyulán, egyszer tavaly nyáron egyszer pedig idén februárban, és bizony kisebb leckét kaptam az ottani éjszakai életből (ami azt jelenti, hogy este 9től délelőtt fél 11ig).
A barátságépítő eseményekről szeretnék még pár szót ejteni. Nézzük csak... volt itt nyári gyakszi, egy frenetikus gólyatúra, egy utolérhetetlen Düsseldorf (DiszelDorf). Mindegyik egészen különleges volt, a maga nemében és hangulatában. A nyári gyakszi Papperrel, JLo-val és Mogyesszal elég rövidre sikerült, de annál tartalmasabbra :D:D. A röhögésnek és humornak hiányát nem nagyon tapasztaltuk, de a hangulatért úgy éreztem, hogy felelős vagyok, így hát nem haboztam feldobni egy kicsit a szürke "munkával teli" hétköznapokat :D. Bogyó pl CAD modellezés helyett PES-ezett és Elefántcsontparttal megnyerte a vb-t munkaidőben, Papesz csak üldögélt, és hát mi sem nagyon erőltettük meg a buksinkat, szó-mi-szó :D.
A gólyatúra volt a következő érdekes, barátságépítő esemény. Ezt a Senior Gárda szervezi az újdonsült egyetemistáknak. Mivel még sosem voltam gólyatáborban, és a szobatársam volt az akkori Senior Captain, ezért kötelességemnek éreztem megjelenni. Egész napos túrázást jelentett ez a visegrádi-hegységben, ahova busszal mentünk ki. A kimenetel alatt, már mindenki a megfelelő üzemanyagmennyiséghez jutott:D, tehát a hangulatra nem lehetett panasz. A sziklákon kicsit féltem, hogy valami baj történik, de szerencsére egy darabban felértem a hegy tetejére. Itt volt közös ebéd, illetve közös tábortűz. A túra során nagyon sok seniorral ismerkedtem meg, ami azért meglepő esetemben, mert nem igazán szeretem a seniorokat, de a kép idén megváltozott.
A 3. jelentős esemény az Düsseldorf volt, ahol a 3 évente megrendezésre kerülő polimer világkiállításra érkeztünk az egyetem képviseletében. A társaság jobb nem nagyon lehetett volna, de részletesebben most itt, erről nem írnék, hiszen egy korábbi bejegyzésben (http://diszelfeka.blogspot.com/2010/11/k2010-diszeldorf-dusseldorf.html) egy arasznyival lejjebb részletesen írtam mindenről :D
Azonban nemcsak barátok, de barátnők is voltak az elmúlt bő egy évben. Azért mondok bő egy évet, mert a 2010es évben hivatalosan nem volt egy barátnőm se, viszont volt kin túltennem magam a tavalyi évre visszatekintve. Szerencsére sikerrel jártam, pedig nem volt könnyű dolgom. Olyanra sajnos még nem hiszem, hogy volt precedens, hogy a képembe hazudtak volna, de akkor ez is megtörtént velem. Persze mint minden turpisságra, erre is fény derült, így az illető majdhogynem törölve lett az életemből. No, erről a részről elég ennyi, nem akarok itt teregetni erről, csak ha később visszaolvasom, emlékezni fogok rá. A jövőről pedig még nem szeretnék beszélni, csak ha aktuális lesz :)
Az évről a best of fotókat egy külön bejegyzésben szeretném összegyűjteni, aminek ügyében holnap vagy holnapután intézkedek =)(lesz Düsseldorf kiegészítő kiállítás is :D).
Ezennel a 2részes évértékelőmet befejeztem. Egy gondolatban azért szeretném összefoglalni ezt az évet. Soha rosszabbat és eredménytelenebb félévet. Jövőre találkozunk ;)
Úgy gondoltam, hogy az évértékelés második részében kicsit más nézőpontból próbálom megközelíteni az évet. Elsősorban köztem és a többi ember közti kapcsolatokat, illetve a kapcsolatokat építő eseményeket próbálom a későbbiekben előtérbe helyezni.
Szó mi szó, ebben az évben nagyon sok új barátra, haverra tettem szert. Nyilván többen észrevették, hogy sokszor teszek különbséget e két fogalom között, nem véletlenül.
A tavaszi félévben, mikor még a 2. emeleten laktam (239-es szoba), nagyon sok embert ismertem meg. Őket akkor még csak haverként kezeltem. Nem szeretnék nevesíteni, ha az illető végigolvassa, amit írok úgyis rájön, hogy róla vagy nem róla van szó. Sokat jártunk együtt bulizni, de még nem volt olyan, mintha barátok lennénk. Aztán most az őszi félévben, az 5. emeletre költöztünk, és a 2. emeleten még kicsit szétszórt társaságot, közelebb hozta ez az átköltözés. Sajnos így is voltak kiesők, de akik ott maradtak, azok között azért a haverság már más szintre lépett. Én nagyon örülök neki, hogy sikerült megkedvelniük a búrámat, elhívnak kajálni, sörözni, kávézni, moziba együtt megyünk röhögni, egymásról különböző témájú humoros plakátok készülnek (lásd: Sensation Samu, küldd a Samu szót a 1792-re, gondod van a flash játékokkal? stb... :D:D). Persze még sok minden más is megváltozott. Gondolok itt elsősorban arra, hogy vannak olyan barátaim, akiket lassan már "testvéri" szinten kezelek pl: Öcsi, Mogyesz, Balu, Uzsi. Uzsi nem mellesleg a szobatársam immár 3,5 éve, soha egyszer sem volt semmilyen veszekedésünk, sem vitánk, de még a hangunkat se emeltük fel sose egymásra. Baluhoz pedig a tervek szerint januárban megyek, illetve tavaly előtt tiszacsegei nyaralójában (10en) töltöttünk el egy felejthetetlen hosszú hétvégét :D. Mogyesznél pedig már 2x is voltam Gyulán, egyszer tavaly nyáron egyszer pedig idén februárban, és bizony kisebb leckét kaptam az ottani éjszakai életből (ami azt jelenti, hogy este 9től délelőtt fél 11ig).
A barátságépítő eseményekről szeretnék még pár szót ejteni. Nézzük csak... volt itt nyári gyakszi, egy frenetikus gólyatúra, egy utolérhetetlen Düsseldorf (DiszelDorf). Mindegyik egészen különleges volt, a maga nemében és hangulatában. A nyári gyakszi Papperrel, JLo-val és Mogyesszal elég rövidre sikerült, de annál tartalmasabbra :D:D. A röhögésnek és humornak hiányát nem nagyon tapasztaltuk, de a hangulatért úgy éreztem, hogy felelős vagyok, így hát nem haboztam feldobni egy kicsit a szürke "munkával teli" hétköznapokat :D. Bogyó pl CAD modellezés helyett PES-ezett és Elefántcsontparttal megnyerte a vb-t munkaidőben, Papesz csak üldögélt, és hát mi sem nagyon erőltettük meg a buksinkat, szó-mi-szó :D.
A gólyatúra volt a következő érdekes, barátságépítő esemény. Ezt a Senior Gárda szervezi az újdonsült egyetemistáknak. Mivel még sosem voltam gólyatáborban, és a szobatársam volt az akkori Senior Captain, ezért kötelességemnek éreztem megjelenni. Egész napos túrázást jelentett ez a visegrádi-hegységben, ahova busszal mentünk ki. A kimenetel alatt, már mindenki a megfelelő üzemanyagmennyiséghez jutott:D, tehát a hangulatra nem lehetett panasz. A sziklákon kicsit féltem, hogy valami baj történik, de szerencsére egy darabban felértem a hegy tetejére. Itt volt közös ebéd, illetve közös tábortűz. A túra során nagyon sok seniorral ismerkedtem meg, ami azért meglepő esetemben, mert nem igazán szeretem a seniorokat, de a kép idén megváltozott.
A 3. jelentős esemény az Düsseldorf volt, ahol a 3 évente megrendezésre kerülő polimer világkiállításra érkeztünk az egyetem képviseletében. A társaság jobb nem nagyon lehetett volna, de részletesebben most itt, erről nem írnék, hiszen egy korábbi bejegyzésben (http://diszelfeka.blogspot.com/2010/11/k2010-diszeldorf-dusseldorf.html) egy arasznyival lejjebb részletesen írtam mindenről :D
Azonban nemcsak barátok, de barátnők is voltak az elmúlt bő egy évben. Azért mondok bő egy évet, mert a 2010es évben hivatalosan nem volt egy barátnőm se, viszont volt kin túltennem magam a tavalyi évre visszatekintve. Szerencsére sikerrel jártam, pedig nem volt könnyű dolgom. Olyanra sajnos még nem hiszem, hogy volt precedens, hogy a képembe hazudtak volna, de akkor ez is megtörtént velem. Persze mint minden turpisságra, erre is fény derült, így az illető majdhogynem törölve lett az életemből. No, erről a részről elég ennyi, nem akarok itt teregetni erről, csak ha később visszaolvasom, emlékezni fogok rá. A jövőről pedig még nem szeretnék beszélni, csak ha aktuális lesz :)
Az évről a best of fotókat egy külön bejegyzésben szeretném összegyűjteni, aminek ügyében holnap vagy holnapután intézkedek =)(lesz Düsseldorf kiegészítő kiállítás is :D).
Ezennel a 2részes évértékelőmet befejeztem. Egy gondolatban azért szeretném összefoglalni ezt az évet. Soha rosszabbat és eredménytelenebb félévet. Jövőre találkozunk ;)
2010. december 26., vasárnap
Évértékelős história I.
A tegnapi tanulós, államvizsgás nap után úgy döntöttem, hogy most írok egy kis évértékelőt, mielőtt még kicsúsznék az időből. Ugyanis holnapután már vissza is somfordálok a koliba, egy intenzív utolsó heti tanulásra.
Hol is kezdjem, vetődik fel a kérdés. Tehetném azt, hogy kronológiai sorrendben szépen végigmegyek napról-napra, hónapról-hónapra mindenen, de ezt inkább hanyagolom. Inkább témák szerint zoomolom át az idei évet.
Kezdeném először is a jelenleg legfontosabb dologgal az életemben, ami a suli. Idén azt érzem, hogy tényleg igazán odatettem magam, nem kockultam tanulás helyett, nem pazaroltam el az idő nagy részét felesleges tevékenységekre. Meg is látszott az eredményeimen. E két félév alatt 80 kreditet teljesítettem, ami azt hiszem önmagáért beszél. Az tanulmányi átlagom a két félévben 4,15 volt, az ösztöndíj index átlaga pedig 5,5 :D. Ha tavaly ilyenkor ezt beajánlották volna, azt hiszem, nem haboztam volna az aláírással :D. Minden tárgyamat sikeresen abszolváltam, az MSc jelentkezést megfelelően elvégeztem. Már "csak" a január 4-én esedékes államvizsga van vissza, amire már el is kezdtem a készülést. A jövőt nézve 2 fontos feladat van hátra. Első az, hogy a január közepén rám leselkedő állásinterjún helyt álljak, és felvegyenek a P&G-hez gyakornoknak, ami mindenféleképpen hasznos lenne számomra. Egyrészt mivel angolból is jelentősen fejlődnék, másrészt ezt a céget minden másik cég elismeri, nagyra tartja, és az önéletrajzomban is jól mutat, ha esetleg másfele fújna a szél. A következő feladat pedig maga az MSc. Az MSc-t a gépészmérnöki karon fogom elvégezni (remélhetőleg sikerrel =) ), csak még az nem biztos, hogy melyk szakon, hiszen utólagos kérvényt nyújtottam be, hogy a mesterképzést a Mechanical Engineering Modelling szakon, angol nyelven folytathassam a tanulmányaimat. A kérvényt az oktatási hivatal még nem bírálta el (vagyis értesítést még nem küldtek).
A köszönetnyilvánítás se maradhat azonban el. Szeretném megköszönni mindenkinek a sgeítségét eddigi életem, tanulmányaim során (szüleimnek, barátaimnak, haveroknak, barátnőknek).
A következő téma legyen mondjuk a sport. Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják hogy rajongok a labdarúgásért. Amikor csak tehetem focizok, Bogyóval, Imóval és a többiekkel. A BME villanyfényes bajnokságban is képviseltettük magunkat, a csapatunk neve FC Jupiter (nem tudom kit találta ki ezt a láma nevet, de "köszönjük" ). A csapatunk egyébként a 3ad osztályban (ami már azért nem a vakok és gyengénlátók bajnoksága) tavasszal a 3., ősszel az előkelő 2. helyezést érte el, és kíváncsian várjuk, hogy feljutunk-e a másodosztályba. A mérlegünkről annyit, hogy 22 meccsből 16 győzelmünk, 2 döntetlenünk és mindössze 4 vereségünk volt. Gólkülönbségünk 113-85, ami még csiszolandó :D. E csatornán keresztül is szeretném megköszönni csapattársaimnak a lehetőséget, jövőre mezünk is lesz, és remélhetőleg végre Anti is megtanul védeni :D:D:D:D
A másik "sport", amit űzök, a sakk. Sajnos a suli, foci, buli stb mellett meglehetősen kevés időm jut erre, pedig a legnagyobb eredményeimet annak idején ebben a játékban értem el. Voltam országos 3., 4., 2x 8. és a Top 10be tartoztam évekig. Azonban középiskola 2.-3. osztálya után még a kevésnél is kevesebbet foglalkoztam a sakkal, és ez meg is látszott a teljesítményemen. Azért azóta is fejlődtem, csak nem olyan ütemben. A tapolcai csapat NBI/B-s csapatában játszom, meglehetősen jó mérleggel rendelkezem, hiszen idén 7 év után szenvedtem először vereséget. Azonban ha van időm, akkor versenyzek is. Minden évben elindulok, a tapolcai nemzetközi versenyen, illetve legkedvesebb versenyemen a zánkai csapat (buli :-) versenyen. Itt aztán a sakk mellett más is előtérbe kerül, hiszen egy jól megszokott népes közösség gyűl itt össze minden évben. Persze az eredményesség is fontos. Idén ezért tapolcai fiatal bajtársaimmal voltam egy csapatban. A csapat neve: Barátai az Erénynek :D:D:D, ami hajdani edzőmnek Paréj Józsi bának a szófordulatából ered. Csapatunk összetétele a következő volt:
1. tábla: Samu Ferenc
2. tábla: Szabó Ádám
3. tábla: Bodó Bence
4. tábla: Gyarmati János
("egyesek felháborítónak találták a csapatok elosztását gondolok itt Heligerman Gáborra és kosztolánczy gyula RFM-re :D)
E díszes társaság a 3. helyen végzett holtversenyben a 20 csapatos mezőnyben, amire rajtunk kívül, senki nem számított. Egyébként a verseny előtt, mint csapatvezető a dobogót tűztem ki célul :D. A verseny közben azért voltak érdekes történések, hiszen pl. az első fordulóban Szabó Ádám barátunk nem vette észre (WTF???!!) ,hogy ellenfelénél 1 bástyával többel rendelkezik, és döntetlent ajánlott, amit elfogadtak. (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenfele se vette észre a dolgot :D:D:D) Külön öröm, hogy a Tapolcai Amazonok csapatára megsemmisítő 4-0-s vereséget mértünk :D pedig nagyon fogadkoztak a játszmák előtt. Mindenesetre megnyugtatnám őket, hogy jövőre is 4-0 lesz, csak nem nekik :D.
Valamint a kecskeméti versenyt sem szabad elfelejteni. Erre a versenyre a híres magyar borász, Szeremley Huba társaságában érkezünk minden évben. A verseny előtt meleg fogadtatásban részesülünk mindig, hiszen rendkívül fenséges dunai halászlevet, és még annál is frenetikusabb túrós csuszát kapunk ebédre:D. Idén azonban nem a halászcsárdában volt a győzelmi tor, de a verseny után benéztünk ide is, és a megszokott menü idén se maradt el. Természetesen a finom Szeremley borok sem maradhattak kóstoló nélkül az asztalon :D
Sport után jól esik egy kis sörözés, tehát engedelmetekkel áteveznék az idei bulik tengerére. Annyi, és olyan bulik voltak, hogy már-már óceánná bővül ez a "kis" tenger. Hol is kezdjem? hmm, kezdeném először a koli környéki, egyetemi bulikkal. Az év ugyebár újév napjával kezdődik, tehát a szilveszteri buliról nem szabad megfeledkezni, azonban annyira jól sikerült, hogy bizony az emlékek nem hogy elszálltak, de sose voltak a fejemben :D. A következő bigebb party, szobatársam, Uzsonnás barátnőjének a szülinapja volt. A Kármán koli 9. emeletén zajlott a hallgatói klubban. A buli fergetegesre sikeredett, a zenei felelős én voltam, a pia is nagyrészt elfogyott, az emlékek pedig ismét kicsit elszálltak a fellegekbe :D:D.
Nemsoká kezdődött azonban a slip (gépészkeri napok), amire most nem pazarolnék több szót, hiszen korábbi bejegyzéseim közt részletesen írtam, az ott történtekről.
Mihelyt vége lett a Slipnek, kezdődött a tavaszi szezon, egy kis Rudas Romkerttel (a továbbiakban csak romboló v. rombolda lesz :D esetleg rombolás). Ide általában a következő híres személyiségekkel romboltam: Molnár Tibor, Solymos SB Balázs, Nagy Longer Márton ill. egyszer-egyszer Hazuga Richárd futballkirállyal. A bulik persze nyáron is folytatódtak a jó idő végéig, tele felejthetetlen bébikkel és felejthetetlen élményekkel. Jövőre visszaro(m)bogunk ide is!!
Az idei vásárhelyis bulik sem hiányozhattak a repertoárból, hiszen ha más nem volt, akkor VPK volt a téma. A reggeli felmosásról Ficker pajtás gondoskodott, aki hajnali 3ig állt, utána meg mindenkit lehordott, hogy miért megy mikor most kezdődik a buli :D:D. Ide általában az 5. emelet fenegyerekeivel mentem: Lakat T., Imi (öcskös), Balu, Szatér, Mogyoró, Dugó, Hegyi (rotty) László és még sokan mások :D
A legfelejthetetlenebb bulik azonban most következnek. Május 20-án kaptunk egy fülest, hogy a 4Bro-ban egy bizonyos Markus Schulz tart jótékonysági szettet. Mi pedig összekaptuk magunkat és mentünk :D De azonnal!!
Aztán július 17-én Armin van Buuren volt a rezidens a Rioban. 3 hónappal később okt. 16án a bónuszon 4 órás (extrémhosszú és extrém jó minőségű) Above&Beyond parádé volt. November 5-én Gareth Emery lepett meg minket a playben egy fergeteges 2 órás szettel, majd 2 hétre rá egy 3,5 órás szettel dübörgött az UP!-ban Dash Berlin.
Csak, hogy tisztában legyünk az erőviszonyokkal. Az előbb említett DJ-k közül mindegyik benne van a Top 15-ben, és mindegyik buli más miatt volt nagyon emlékezetes. A társaság mindig megalapozta a jó bulikat. Nevükön nevezném az illetőket: Longer, Hondás, Pókerp, Mogyesz, SB, Szusi, Lakat T. és végül de nem utolsósorban Imi öcsikém.
Ezen bulik során nagyon sok olyan számot hallhattam, amire nagyon vártam, gondolok itt elsősorban a következőkre: Save me, Let go, Sactuary, On a metropolis day, Home, Till the sky falls down, Man on the run, Thing called love, Perception, Sun & Moon, P.U.M.A etc.
A jövő évre tekintve máris vannak elképzelések: febr 12. Markus Schulz, Prága
ápr 19(???) Cosmic Gate ft Emma Hewitt, UP! Bp
Évértékelős históriám első felét ezennel berekesztem. Folytatás hamarosan következik. Adjö!!
Hol is kezdjem, vetődik fel a kérdés. Tehetném azt, hogy kronológiai sorrendben szépen végigmegyek napról-napra, hónapról-hónapra mindenen, de ezt inkább hanyagolom. Inkább témák szerint zoomolom át az idei évet.
Kezdeném először is a jelenleg legfontosabb dologgal az életemben, ami a suli. Idén azt érzem, hogy tényleg igazán odatettem magam, nem kockultam tanulás helyett, nem pazaroltam el az idő nagy részét felesleges tevékenységekre. Meg is látszott az eredményeimen. E két félév alatt 80 kreditet teljesítettem, ami azt hiszem önmagáért beszél. Az tanulmányi átlagom a két félévben 4,15 volt, az ösztöndíj index átlaga pedig 5,5 :D. Ha tavaly ilyenkor ezt beajánlották volna, azt hiszem, nem haboztam volna az aláírással :D. Minden tárgyamat sikeresen abszolváltam, az MSc jelentkezést megfelelően elvégeztem. Már "csak" a január 4-én esedékes államvizsga van vissza, amire már el is kezdtem a készülést. A jövőt nézve 2 fontos feladat van hátra. Első az, hogy a január közepén rám leselkedő állásinterjún helyt álljak, és felvegyenek a P&G-hez gyakornoknak, ami mindenféleképpen hasznos lenne számomra. Egyrészt mivel angolból is jelentősen fejlődnék, másrészt ezt a céget minden másik cég elismeri, nagyra tartja, és az önéletrajzomban is jól mutat, ha esetleg másfele fújna a szél. A következő feladat pedig maga az MSc. Az MSc-t a gépészmérnöki karon fogom elvégezni (remélhetőleg sikerrel =) ), csak még az nem biztos, hogy melyk szakon, hiszen utólagos kérvényt nyújtottam be, hogy a mesterképzést a Mechanical Engineering Modelling szakon, angol nyelven folytathassam a tanulmányaimat. A kérvényt az oktatási hivatal még nem bírálta el (vagyis értesítést még nem küldtek).
A köszönetnyilvánítás se maradhat azonban el. Szeretném megköszönni mindenkinek a sgeítségét eddigi életem, tanulmányaim során (szüleimnek, barátaimnak, haveroknak, barátnőknek).
A következő téma legyen mondjuk a sport. Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudják hogy rajongok a labdarúgásért. Amikor csak tehetem focizok, Bogyóval, Imóval és a többiekkel. A BME villanyfényes bajnokságban is képviseltettük magunkat, a csapatunk neve FC Jupiter (nem tudom kit találta ki ezt a láma nevet, de "köszönjük" ). A csapatunk egyébként a 3ad osztályban (ami már azért nem a vakok és gyengénlátók bajnoksága) tavasszal a 3., ősszel az előkelő 2. helyezést érte el, és kíváncsian várjuk, hogy feljutunk-e a másodosztályba. A mérlegünkről annyit, hogy 22 meccsből 16 győzelmünk, 2 döntetlenünk és mindössze 4 vereségünk volt. Gólkülönbségünk 113-85, ami még csiszolandó :D. E csatornán keresztül is szeretném megköszönni csapattársaimnak a lehetőséget, jövőre mezünk is lesz, és remélhetőleg végre Anti is megtanul védeni :D:D:D:D
A másik "sport", amit űzök, a sakk. Sajnos a suli, foci, buli stb mellett meglehetősen kevés időm jut erre, pedig a legnagyobb eredményeimet annak idején ebben a játékban értem el. Voltam országos 3., 4., 2x 8. és a Top 10be tartoztam évekig. Azonban középiskola 2.-3. osztálya után még a kevésnél is kevesebbet foglalkoztam a sakkal, és ez meg is látszott a teljesítményemen. Azért azóta is fejlődtem, csak nem olyan ütemben. A tapolcai csapat NBI/B-s csapatában játszom, meglehetősen jó mérleggel rendelkezem, hiszen idén 7 év után szenvedtem először vereséget. Azonban ha van időm, akkor versenyzek is. Minden évben elindulok, a tapolcai nemzetközi versenyen, illetve legkedvesebb versenyemen a zánkai csapat (buli :-) versenyen. Itt aztán a sakk mellett más is előtérbe kerül, hiszen egy jól megszokott népes közösség gyűl itt össze minden évben. Persze az eredményesség is fontos. Idén ezért tapolcai fiatal bajtársaimmal voltam egy csapatban. A csapat neve: Barátai az Erénynek :D:D:D, ami hajdani edzőmnek Paréj Józsi bának a szófordulatából ered. Csapatunk összetétele a következő volt:
1. tábla: Samu Ferenc
2. tábla: Szabó Ádám
3. tábla: Bodó Bence
4. tábla: Gyarmati János
("egyesek felháborítónak találták a csapatok elosztását gondolok itt Heligerman Gáborra és kosztolánczy gyula RFM-re :D)
E díszes társaság a 3. helyen végzett holtversenyben a 20 csapatos mezőnyben, amire rajtunk kívül, senki nem számított. Egyébként a verseny előtt, mint csapatvezető a dobogót tűztem ki célul :D. A verseny közben azért voltak érdekes történések, hiszen pl. az első fordulóban Szabó Ádám barátunk nem vette észre (WTF???!!) ,hogy ellenfelénél 1 bástyával többel rendelkezik, és döntetlent ajánlott, amit elfogadtak. (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenfele se vette észre a dolgot :D:D:D) Külön öröm, hogy a Tapolcai Amazonok csapatára megsemmisítő 4-0-s vereséget mértünk :D pedig nagyon fogadkoztak a játszmák előtt. Mindenesetre megnyugtatnám őket, hogy jövőre is 4-0 lesz, csak nem nekik :D.
Valamint a kecskeméti versenyt sem szabad elfelejteni. Erre a versenyre a híres magyar borász, Szeremley Huba társaságában érkezünk minden évben. A verseny előtt meleg fogadtatásban részesülünk mindig, hiszen rendkívül fenséges dunai halászlevet, és még annál is frenetikusabb túrós csuszát kapunk ebédre:D. Idén azonban nem a halászcsárdában volt a győzelmi tor, de a verseny után benéztünk ide is, és a megszokott menü idén se maradt el. Természetesen a finom Szeremley borok sem maradhattak kóstoló nélkül az asztalon :D
Sport után jól esik egy kis sörözés, tehát engedelmetekkel áteveznék az idei bulik tengerére. Annyi, és olyan bulik voltak, hogy már-már óceánná bővül ez a "kis" tenger. Hol is kezdjem? hmm, kezdeném először a koli környéki, egyetemi bulikkal. Az év ugyebár újév napjával kezdődik, tehát a szilveszteri buliról nem szabad megfeledkezni, azonban annyira jól sikerült, hogy bizony az emlékek nem hogy elszálltak, de sose voltak a fejemben :D. A következő bigebb party, szobatársam, Uzsonnás barátnőjének a szülinapja volt. A Kármán koli 9. emeletén zajlott a hallgatói klubban. A buli fergetegesre sikeredett, a zenei felelős én voltam, a pia is nagyrészt elfogyott, az emlékek pedig ismét kicsit elszálltak a fellegekbe :D:D.
Nemsoká kezdődött azonban a slip (gépészkeri napok), amire most nem pazarolnék több szót, hiszen korábbi bejegyzéseim közt részletesen írtam, az ott történtekről.
Mihelyt vége lett a Slipnek, kezdődött a tavaszi szezon, egy kis Rudas Romkerttel (a továbbiakban csak romboló v. rombolda lesz :D esetleg rombolás). Ide általában a következő híres személyiségekkel romboltam: Molnár Tibor, Solymos SB Balázs, Nagy Longer Márton ill. egyszer-egyszer Hazuga Richárd futballkirállyal. A bulik persze nyáron is folytatódtak a jó idő végéig, tele felejthetetlen bébikkel és felejthetetlen élményekkel. Jövőre visszaro(m)bogunk ide is!!
Az idei vásárhelyis bulik sem hiányozhattak a repertoárból, hiszen ha más nem volt, akkor VPK volt a téma. A reggeli felmosásról Ficker pajtás gondoskodott, aki hajnali 3ig állt, utána meg mindenkit lehordott, hogy miért megy mikor most kezdődik a buli :D:D. Ide általában az 5. emelet fenegyerekeivel mentem: Lakat T., Imi (öcskös), Balu, Szatér, Mogyoró, Dugó, Hegyi (rotty) László és még sokan mások :D
A legfelejthetetlenebb bulik azonban most következnek. Május 20-án kaptunk egy fülest, hogy a 4Bro-ban egy bizonyos Markus Schulz tart jótékonysági szettet. Mi pedig összekaptuk magunkat és mentünk :D De azonnal!!
Aztán július 17-én Armin van Buuren volt a rezidens a Rioban. 3 hónappal később okt. 16án a bónuszon 4 órás (extrémhosszú és extrém jó minőségű) Above&Beyond parádé volt. November 5-én Gareth Emery lepett meg minket a playben egy fergeteges 2 órás szettel, majd 2 hétre rá egy 3,5 órás szettel dübörgött az UP!-ban Dash Berlin.
Csak, hogy tisztában legyünk az erőviszonyokkal. Az előbb említett DJ-k közül mindegyik benne van a Top 15-ben, és mindegyik buli más miatt volt nagyon emlékezetes. A társaság mindig megalapozta a jó bulikat. Nevükön nevezném az illetőket: Longer, Hondás, Pókerp, Mogyesz, SB, Szusi, Lakat T. és végül de nem utolsósorban Imi öcsikém.
Ezen bulik során nagyon sok olyan számot hallhattam, amire nagyon vártam, gondolok itt elsősorban a következőkre: Save me, Let go, Sactuary, On a metropolis day, Home, Till the sky falls down, Man on the run, Thing called love, Perception, Sun & Moon, P.U.M.A etc.
A jövő évre tekintve máris vannak elképzelések: febr 12. Markus Schulz, Prága
ápr 19(???) Cosmic Gate ft Emma Hewitt, UP! Bp
Évértékelős históriám első felét ezennel berekesztem. Folytatás hamarosan következik. Adjö!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)