egy kis bolognai

Egy bejegyzéssel szeretnék végleg pontot tenni BSc-s időszakomnak. E bejegyzésben ha nem is mindent, de ennek a 3,5 évnek a velejét szeretném összefoglalni. Azt szeretném összefoglalni, hogy mit kaptam az egyetemtől eddig, hogy miket éltem át röviden, hogy kiket ismertem meg és még sok-sok minden.

Kezdjük először a gólyatáborral. Erről az eseményről mindig eszembe jut az odafele út, amikor majdnem megvágtak az ellenőrök a keletiben, de szerencsére az előttem levőt igazoltatták, így kibújtam a gyűrűjükből :D. Aztán az odafele út, a megérkezés... hát dög meleg volt, 5l verejtéket adtam le, a buszon az a penetráns hullaszag :D fúú bazze :D akkor tudtam már, hogy ez kemény lesz. Aztán a szobabeosztás is incsi-fincsi lett. A K hátsó nevezetű "szobába" kaptam besorolást, ami annyit jelent, hogy 38an egy 30 férőhelyes kis házikóban :D:D Eszméletlen volt. Az esti póker Kordával, itt ismertem meg a szobatársamat (Uzsonnááááást), Gánglit, Biggert, Kopácsit, Bakácsot :D:D Felejthetetlen volt. Majd a játéknak vége lett és indult a móka az egyetemen. Akkor még fingom se volt, mi az hogy előadás, Hali G óráin rettegtünk, Bajnóczy óráin kacagtunk, ábgeón kihaltunk (igaz csak 1 előadáson voltam benn), KK katalógust tartott (no meg minket félelemben :D:D ),Borat statika óráján bigger már a 4. héten 3adjára hiányzott :D, de aztán péntek délután a hét legolaszabb órája jött. A kálámbó féle matek. Igen... Béla bát csak így hívtuk. Első órán az ajkai különítménnyel meghaltam a röhögéstől, és ez minden órán így volt. Mikor a végtelenbe tartó függvény jézuskát latogatta, ami meg 0-ba tartott aszimptotikusan az meg a Petőfi hídnál se érte el az x tengelyt. De olyan nevek is felmerültek bizonyos görbe alakoknál, hogy Talmácsi meg fittipaldi (ugyanis az ő kanyarodásukkal szimulálta béla bá a függvény alakját) :D:D, no meg a csoki gyerek (Hamilton). A félév minősítése ahogy SB mondaná egy forgó diszkógömb, mivel elég jelesre sikerültek a tárgyak, rengeteg új arcot ismertem meg, és kialakult egy kezdeti buli közösség is. Gondolok itt Áronra, Kimire, Besére, Hondásra, STPTPSPSPTPistsre, Imhére etc. A bulikról annyit, hogy a szilveszterre nem emlékszem :D tudjátok mire gondolok xD

Azt a 2. félévben megnőtt kicsit az arcberendezés az első félévi teljesítmény láttán. Meg is látszott az eredményen, de hát jobb előbb túllenni ezen mint később. mindenesetre jó tanulópénz volt. Ebben a félévben nem volt sok látnivaló, leszámítva az első Slipemet, no meg az első szülinapomat, ami eléggé fincsi lett :) Új ismerettségekben ekkor sem volt hiány: gondolok itt Imóra, aki velem együtt végzett nemrégiben, és akivel annak idején délutántól reggel 7ig DotA-ztunk :D Külön gondolatot szeretnék tulajdonítani Bogyó kollégának, akit ebben a félévben ismertem meg, és azt hiszem, hogy soha nem fogom Őt feledni.

3. félévben visszatért az arcméret az eredeti helyzetébe, ami jelesekben meg is mutatkozott. Itt kezdődött az egyetem java igazából, jó kis gépelemekkel, dinamikával matek szigorlattal. Imádtam azokat az átrajzolt estéket, mikor Kornéllal kínunkban a nem éppen trance zenéiről híres horváth csárlit hallgattuk éjt-nappallá téve. A dinamika zh-ra való készülések is durvák voltak, no meg a kobra erejével történő matek A3 zh készülések, amiket 12en toltunk... durva volt :D Olyan nagy csávókkal ismerkedtem meg, mint Imre, Kornél, mecha brigád, Pala. A legbulizósabb félévem volt tán, hiszen volt pééénz, volt lehetőség, heti 2-3 alkalommal ki is használtuk egybekötve a borárosos melegszenyákkal... bűnös volt :D főleg mikor megettem azt a petőfi híd közepén azt hittem, hogy már ki is jön :D és nem felül xD.

Köv félév immár a 4. Volt itt aztán piros pöttyös banzáj simon vilmossal, elektromechanikával egybekötve, rezegtünk stépán atyánkkal... utálatos félév volt, azt hittem sose lesz rosszabb... a bulik elmaradtak gép2 hiányában, a vizsgaidőszakban esedékes volt egy kis mecha csigorlat, a géptrágya vizsgáról nem is beszélve... fúúj... viszont a 2. szintre érkezvén új társaságba csöppentem bele, melnyek tagjai: Hegyi, Balu, Szati, Garzó, Dugó, Lakat t, Ficker, Balogh... és azóta innen ki se cseppentem szerencsére :D. Szakirányszelekt is volt. Bűzlött mindegyik a sz..tól, és a legszarabbat választottam, majd meg is bántam :D
E félév utáni nyáron volt a balu féle csege buli, amit azóta se ismételtünk meg sajnos, pedig itt lenne az ideje már... :S:S
5. félévben összespanoltam lajos tomi bával, levégeselemeztemmajddifferenciálgeometrizáltam az univerzumot... volt itt minden féle hányás meg trágyahalom :D de pl volt egy áramlástan, ami nagyon megtetszett, bihari faterral egy hő2 vizsga, ami örök emlék marad :D összességében a 3. majdnem tökéletes félévem. Új spanok: Molnár Tibby, SB, Joco akikkel kb 100x annyit kacagtam, mint bárki másokkal :D pedig aztán nem volt hiány eddig se... de hát amiket joco összevilágol az utánozhatatlan :D főleg Imóval összeresztve... egyiknek 4 touareg a másiknak 5 Q7... :D meg joco szétveri a rulettgépet, kirakják a játékteremből, befűz 2k-t kivesz 300k-t :D jövő hétre a 300k helyett már csak 100k-t mond :D:D hihetetlen egy manus xDxD ha nincs ott, akkor is rajta megy a vihogás :D eszméletlen. Aki nem ismeri, az kihagyja a kékkabátos prédikációkat... fúú nagyon nagy joxo :D:D királyom vezérem szultánom császárom fáraóm... :D

Utsó 2 félévben viszont már minden a megfelelő koncentráción volt, hiszen itt már minden hiba plusz 1 v 2 félévbe került. Egy tárgy kivételével nem is volt necces a téma. A minőségbiztosítás viszont mindent vitt... igénytelen diasor, anyagos bélabával egy agyonvisszapuskázott zh, második zh-n mindenkit megvágtak, végül csak meglett a vizsga, ha neccesen is. Utsó félévemről pedig már eleget regéltem úgy, hogy most kicsit másról essen szó.


Az egyetemre persze mindenki azért jön, hogy hú mekkora király meg szultán lesz ha elvégzi, jönnek a nagy dollárok, hullanak az égből a milliók, jön a kocsi bébikkel egybekötve :D, lesz habzsi-dőzsi.. stb. Persze ezért meg is kell szenvedni. Azonban az egyetemen nem csak tanulni lehet, illetve úgy értem ezt, hogy nem csak azt lehet megtanulni, hogy miként tanulj, hanem hogy miként élj, ha nem is teljesen de nagyrészt magadra utalva. Kapcsolatkiépítés, új barátságok, emberekhez való viszonyulás, KTH-s balhék az ottaniakkal, mindenért futkosni kell... szóval észre se veszi az ember a nagy rohanásban de megtanul valamilyen szinte ÉLNI. Azért jó, mert ha kikerülsz a nagybetűsbe, akkor nem esel mindjárt arcra az első kavicsban, hanem megmászod a csomolungmát... lehet hogy túlzó de így van. Közben meg észre se veszi az ember, hogy egy személyiségfejlődésen megy keresztül azáltal, hogy egy idő után máshogy áll a dolgokhoz. Valamint a többi ember is formálja őt. Akkor derül ki igazán mikor döntéseket kell hozni, és már nem követed el azt a baromságot mint 3-4 éve hanem a jó utat választod. Egy mondatba összefoglalva. Nem nagyon tudnám elképzelni az életemet egyetem nélkül, akkor se ha lenne még egy esélyem. Enélkül nehéz felnőni.