Mielőtt még valaki azt hinné, hogy a müszaki akusztikáról beszélnék a szó szoros értelmében, és esetleg ettől megijedne, annak most mondom, hogy ez egy igazi zenei, dallamos, ha úgy tetszik "akusztikus" bejegyzés lesz :).
Mindenki életében vannak hegyek és völgyek. Meg persze van, hogy hegy is meg völgy is van egyszerre. Mostanában nekem inkább hegyek magaslanak, minthogy Mariana-árokkal büszkélkednék. Sokan mondták már nekem, hogy nyávogós, depis zenét hallgatok, de lesz@rom a bírálókat :). Szerintem jó, ha az ember nem mindig ugyanolyan zenét hallgat, hiszen sokszor teljesen hangulatfüggő. Ha erő kell, megy a metal, ha buli van, megy a trance, ha nyugi kell, akkor a chill out, ha meg depi van, jönnek az acoustic version-ök. Most egy ilyen akusztikus, orchestral csokrot szeretnék összeszedni :).
Nos, mivel Roger Shah a kedvenc DJ-m, vele kezdeném ezt a kis összeállítást. A legjobb acoustic nótája tán a következő:
eszméletlen jó vocal, sokatmondó lyrics :) nem kell ennél több.
A következő számomra talán a legkedvesebb dal, hiszen a kedvenc DJ-m és a kedvenc vocalom koprodukciója:
Most pedig jöjjön egy kis összehasonlítás. Nézzük csak meg talán az egyik legjobb trance számot. Címe: Flaming June. Már önmagában a cím is sokatmondó, nagyon sok szép emlékre asszociálok, és nyilván mindig a nyár jut róla eszembe. Most füleljünk meg 2 igencsak eltérő verziót erről a csodálmányról:
Vocalos dalokra visszatérve jöjjön 2 oylan dal, amelyik a mostanában általam nagyon megkedvelt DJ párostól, Cosmic Gate kezeitől származik :) Ja, és persze Tiff Lacey-t és a csodás Aruna-t sem felejtem el megemlíteni :)
Végül, de nem utolsósorban egy talán kevésbé ismert, de annál szenzációsabb dallal szeretném zárni ezt a kis összeállítást: Lange ft. Sarah Howells - Out of the sky
A 2008-as Top20as listán igen előkelő helyezést ért el, azonban az a Kyau&Albert mix volt.
;-)
2011. március 5., szombat
MSc, Part I
Sajnos az utóbbi időben egyre kevesebb és kevesebb időm volt vezetni e kis blogomat, munkahelyi, iskolai, magánéleti és jövőbeli elfoglaltságok miatt, de most szeretném lényegre törően összegezni, ezt a meglehetősen eseménydús időszakot.
Kezdjük mondjuk a munkahelyivel, ha már úgyis azzal kezdtem a felsorakozást. Február végén végre elérkezett az idő arra, hogy megmérettessem magam a Procter and Gamble nevezetü multinacionális cégnél. Az interjú 3 részből állt. Egy angol és két magyar interjún vettem részt. Mindegyik egyenként 1 órás volt, így ha nem is minden, de jó csomó részletre kiterjedően tudtam beszélni, azokról a dolgokról (egyetemi verseny, tanulmányok, hobbyk, érdekeltség, future plans etc.) amelyek az interjúztatókat érdekelte, és amik leginkább leírják eddigi munkásságomat. Végül szerencsére sikerrel vettem ezt "az akadályt" így felvételt nyertem a céghez. Azonban márc. 16. (azaz a belépés dátuma) előtt részt kellett venni egy igen csak mélyreható orvosi vizsgálaton. Vér-, vizelet-, látás-, hallásvizsgálat, EKG, mellkasröntgen, légzésvizsgálat stb-stb volt. A procedúra nem éppen volt villámléptü, hiszen fél9től 3/4 1ig nyomultam vizsgálatról vizsgálatra... Kimondottan kellemes volt, már csak egy szívmütét hiányzott, ja meg persze hogy felírjanak pár doboz prostamol uno-t... De ezen is túl vagyok szerencsére, úgyhogy már csak be kell lépni :)
Iskolai tevékenységeimről is szeretnék elejteni néhány gondolatot. Mechanical Engineering Modelling :). Gondolom minden laikus érti mire gondolok, mikor ezt írom :). Szóval az MSc angol, kimondottan jó, a tanárok többsége választékosan, felsőfokon beszél angolul. Persze azért vannak finomságok, pl. Bereczky bandita Ákos kolléga kijelentő módban kérdez: It's klír? (Para)ván Péter pedig: Számhó...(somehow) egészen hihetetlenül helyes kiejtés és nyelvtan. No, de szó-mi-szó, már most úgy érzem, hogy brilliáns döntést hoztam azzal, hogy erre a szakra jöttem. Bár a 8 krenyós diffegyenletek matek sokakat elriasztott volna, márcsak azért is mert az oktató (Dr. Paál György) nem fogferdeségi, hanem szemferdeségi szögekkel rendelkezik :). De egy idő után meg lehet szokni, hogy úgy feelingeled, hogy rád kacsint közben a terem másik sarkában lévőre mutogat, meg ugat neki, hogy Mr. Türi válaszoljon máá... Az órái egyébként számomra a legkellemesebb meglepetéssel rukkoltak elő, hiszen esküszöm ilyet még nem mondtam, de élvezem a differenciálegyenleteket. Végre nem a definíció, tétel, bizonyítás blabla féle tanítás, meg nem az R-ad n-ben kutatgatunk, és nem n dimenziós vektorterekben rajzoljuk a feszültségi kiskockákat.... hanem példákon keresztül, szemléletesen barkingoljuk el a témákat.
Johnny Wild (Dr. Vad János, az Ara tanszék vezetője) pedig talán a legjobban beszél angolul. Az órái szinte felüdülések Bereczky 4 órás okádékát követően. Bár mikor lila csőgatyában és atompiros acélbetkósban megjelen, akkor így elgondolkozom azon ,hogy már csak a piros bőrszerkóját kéne felcsatolni, és úgy nézne ki, mint valami hippi állat. Stépán Gabi meg a szokásos: kibekurt jó :).
A suli után jöjjön a pihenés, így hát voltak azért bulik is, nem csak munka és padozás az élet. febr 12-én jött márkösz sölc (Markus Schulz), és újfent meglátogatta Budapestet, és adta is a banzáj. Volt aztán megint kézfogdosás, meg taggyüjtés a végén, de hát nem ezért mentünk. Kipipáltuk erre az évre is, és hát wippenberg papót igencsak a földbe taposta, ami a két szett színvonalkülönbségét, azt hiszem méltóképpen illusztrálja. Sulc papó amcsiban él, én meg nyáron átevezek az nagy USA-ba, hogy megsasoljam a jenkik földjét, meg elszívjam a békepipát winnetou-val az apacsrezervátumba. Egy szó mint száz, elhelyezést kaptam a Camp Emerson nevü táborban, ahol tavaly Balu kolléga, idén pedig Bogyó fog munkálkodni. A Balu kolléga, márcsak azért is megfelelő megszólítás, hiszen a P&G-nél munkatársak leszünk, és ezért (ill. az amcsiban való elhelyezéssel kapcsolatos segítségért) szeretnék nagyon nagy köszönetet mondani neki. Az ajándékon már dolgozok :). A tábor egyébként Massachusettsben van (remélem helyesn írtam le...) tele bitchel, walmarttal, meg óriáskerekekkel. Remélem találkozok a haiti rasztákkal, al caponéval, és végül de nem utolsósorban a kolumbiai drogkartellel. 3 hónapra megyek elméletileg ki, az ottani parádékkal kapcsolatban már összefontam néhány gondolatot, reméljük sikerül megvalósítani.
Tegnapelőtti buliban szeleteltünk meg kalkdanceltünk a béjszmentben, frenetikus volt, alig nézett minket mindenki ökörnek, de csak irigykedtek :) meg persze csodáltak :). Aztán 1 hete elég ütösre sikerült a kolibuli :). Ki is ütöttem magam rendesen, de szerencsére kezelhető volt az állapot.
Magánélet: hm, ja :) örömteli vagy sem a hír :D van bébi, hosszú idő után. Még most se értem, hogy csináltam :), de sikerült:). Volt itt Tapolca, Bp, séta, buli, minden már. Majd alakulgat a dolog, meg ássuk a folyómedret :)
mivel most is tanulnom kéne a mai ülést berekesztem:)
Kezdjük mondjuk a munkahelyivel, ha már úgyis azzal kezdtem a felsorakozást. Február végén végre elérkezett az idő arra, hogy megmérettessem magam a Procter and Gamble nevezetü multinacionális cégnél. Az interjú 3 részből állt. Egy angol és két magyar interjún vettem részt. Mindegyik egyenként 1 órás volt, így ha nem is minden, de jó csomó részletre kiterjedően tudtam beszélni, azokról a dolgokról (egyetemi verseny, tanulmányok, hobbyk, érdekeltség, future plans etc.) amelyek az interjúztatókat érdekelte, és amik leginkább leírják eddigi munkásságomat. Végül szerencsére sikerrel vettem ezt "az akadályt" így felvételt nyertem a céghez. Azonban márc. 16. (azaz a belépés dátuma) előtt részt kellett venni egy igen csak mélyreható orvosi vizsgálaton. Vér-, vizelet-, látás-, hallásvizsgálat, EKG, mellkasröntgen, légzésvizsgálat stb-stb volt. A procedúra nem éppen volt villámléptü, hiszen fél9től 3/4 1ig nyomultam vizsgálatról vizsgálatra... Kimondottan kellemes volt, már csak egy szívmütét hiányzott, ja meg persze hogy felírjanak pár doboz prostamol uno-t... De ezen is túl vagyok szerencsére, úgyhogy már csak be kell lépni :)
Iskolai tevékenységeimről is szeretnék elejteni néhány gondolatot. Mechanical Engineering Modelling :). Gondolom minden laikus érti mire gondolok, mikor ezt írom :). Szóval az MSc angol, kimondottan jó, a tanárok többsége választékosan, felsőfokon beszél angolul. Persze azért vannak finomságok, pl. Bereczky bandita Ákos kolléga kijelentő módban kérdez: It's klír? (Para)ván Péter pedig: Számhó...(somehow) egészen hihetetlenül helyes kiejtés és nyelvtan. No, de szó-mi-szó, már most úgy érzem, hogy brilliáns döntést hoztam azzal, hogy erre a szakra jöttem. Bár a 8 krenyós diffegyenletek matek sokakat elriasztott volna, márcsak azért is mert az oktató (Dr. Paál György) nem fogferdeségi, hanem szemferdeségi szögekkel rendelkezik :). De egy idő után meg lehet szokni, hogy úgy feelingeled, hogy rád kacsint közben a terem másik sarkában lévőre mutogat, meg ugat neki, hogy Mr. Türi válaszoljon máá... Az órái egyébként számomra a legkellemesebb meglepetéssel rukkoltak elő, hiszen esküszöm ilyet még nem mondtam, de élvezem a differenciálegyenleteket. Végre nem a definíció, tétel, bizonyítás blabla féle tanítás, meg nem az R-ad n-ben kutatgatunk, és nem n dimenziós vektorterekben rajzoljuk a feszültségi kiskockákat.... hanem példákon keresztül, szemléletesen barkingoljuk el a témákat.
Johnny Wild (Dr. Vad János, az Ara tanszék vezetője) pedig talán a legjobban beszél angolul. Az órái szinte felüdülések Bereczky 4 órás okádékát követően. Bár mikor lila csőgatyában és atompiros acélbetkósban megjelen, akkor így elgondolkozom azon ,hogy már csak a piros bőrszerkóját kéne felcsatolni, és úgy nézne ki, mint valami hippi állat. Stépán Gabi meg a szokásos: kibekurt jó :).
A suli után jöjjön a pihenés, így hát voltak azért bulik is, nem csak munka és padozás az élet. febr 12-én jött márkösz sölc (Markus Schulz), és újfent meglátogatta Budapestet, és adta is a banzáj. Volt aztán megint kézfogdosás, meg taggyüjtés a végén, de hát nem ezért mentünk. Kipipáltuk erre az évre is, és hát wippenberg papót igencsak a földbe taposta, ami a két szett színvonalkülönbségét, azt hiszem méltóképpen illusztrálja. Sulc papó amcsiban él, én meg nyáron átevezek az nagy USA-ba, hogy megsasoljam a jenkik földjét, meg elszívjam a békepipát winnetou-val az apacsrezervátumba. Egy szó mint száz, elhelyezést kaptam a Camp Emerson nevü táborban, ahol tavaly Balu kolléga, idén pedig Bogyó fog munkálkodni. A Balu kolléga, márcsak azért is megfelelő megszólítás, hiszen a P&G-nél munkatársak leszünk, és ezért (ill. az amcsiban való elhelyezéssel kapcsolatos segítségért) szeretnék nagyon nagy köszönetet mondani neki. Az ajándékon már dolgozok :). A tábor egyébként Massachusettsben van (remélem helyesn írtam le...) tele bitchel, walmarttal, meg óriáskerekekkel. Remélem találkozok a haiti rasztákkal, al caponéval, és végül de nem utolsósorban a kolumbiai drogkartellel. 3 hónapra megyek elméletileg ki, az ottani parádékkal kapcsolatban már összefontam néhány gondolatot, reméljük sikerül megvalósítani.
Tegnapelőtti buliban szeleteltünk meg kalkdanceltünk a béjszmentben, frenetikus volt, alig nézett minket mindenki ökörnek, de csak irigykedtek :) meg persze csodáltak :). Aztán 1 hete elég ütösre sikerült a kolibuli :). Ki is ütöttem magam rendesen, de szerencsére kezelhető volt az állapot.
Magánélet: hm, ja :) örömteli vagy sem a hír :D van bébi, hosszú idő után. Még most se értem, hogy csináltam :), de sikerült:). Volt itt Tapolca, Bp, séta, buli, minden már. Majd alakulgat a dolog, meg ássuk a folyómedret :)
mivel most is tanulnom kéne a mai ülést berekesztem:)
2011. január 28., péntek
Ajka, Ózd meg egy kis itthonlét
Az elmúlt 2-3 hét a pihenéssel telt főleg... Mi mást is csinálhatnék azon kívül, hogy várom a következő félévet.
Először is Ajkán tartottunk egy kis hadjáratot a sakkfigurákkal, neves (és rettegett) csapatunkkal, melynek neve: Barátjai az Erénynek. Elképesztő seteségre ad tanúbizonyságot az, hogy versenybíró királyunk, egyszerűen nem képes hibátlanul leírni egy ennyire szimpla nevet... biztos általánosba román tanfolyamra íratták be... No, mindegy valahogy sikerült azért leírni, csoda hogy betűzni nem kellett :). Csapatunk egyébként veretlenül (16 csapatpontból 15öt begyűjtve) megszerezte az első helyet. Nettóbb értelmi képességűek kedvéért a győzelem 2 csapatpont, a döntetlen 1, a vereség értelemszerűen pedig nem 3 :D. A kupát egyébként a MAL Zrt. rendezte, amelyről nyilván sokaknak beugrik 1-2 vörös emlék... A megnyert összeget, ami kb 400Ft érték mindent figyelembe véve, a csapatok felajánlották az iszapkárosultaknak. Nem vagyok fukar, de jó lenne, ha a rendező muki a saját fizetéséből is felajánlana egy jelentősebb összeget, és nem jocoval együtt fűzné be a rulettgépbe, az allee játéktermében..khm. A csapat tagjait ismét felsorolnám: Samu Ferenc, Szabó Ádám, Gyarmati János, Bodó Bence. Akikben felmerülne esetleg, hogy nem éppen kicsi arcberendezésem miatt véstem magam az első helyre azoknak üzenem, hogy ez volt a táblasorrend :). Egyébként mindenki brilliáns teljesítményt nyújtott, összesen 32 játszmát játszottunk 4en és mindössze 2 partiban maradtunk alul (megjegyzem, hogy én egyben sem xD).
Ajka után felberregtem Budapestre, mivel öcsikémnek, Iminek volt a héten volt a szülinapja. Hát szolis bébikkel és ropogós egységekkel nem szolgálhattunk, de így se volt szolgarendű a buli. Annál is inkább, mivel egy "angol" sörözőben kezdtünk. Mindössze fél mátyásért osztogatték a literes sört. Apró szépséghiba, hogy első körben 5en, kikértünk 10 korsóval, de nem volt annyi szabad korsója a helynek xD. Egészen hihetetlen, úgy látszik nem gépészekre tervezték a kapacitást. Mindenesetre meglepődött a pincér csaj, mikor már a 3. kört kértük laza 1 óra alatt :D. A lokál meglehetősen kultúrált volt, és kivételesen mi sem rontottuk a színvonalat. Egyébként a pultos csaj igen tehetségesnek tűnt... mondhatnám úgyis, hogy egy ilyen testet egész nap üzemeltetni kéne :D:D:D:D. Innen továbbeveztünk az 57-es számú italboltba... húú hát azt hiszem, a nevéből sokan nem éppen a new york café belső terére asszociáltak :D. Nem kellett félni, volt ott fény rendesen meg egy kis gyulai pálesz is... 500Ft-ét pedig az ünnepeltnek kevertettünk 2 színpompás koktélt (hozzávalók: tequila, konyak, whiskey, rum stb., csakhogy kicsit feldobjuk az emésztőrendszerét :D Egész nagy sikerrel jártunk e tekintetben :D. Az estét pedig egy életmentő gyrosszal zártuk a mester utcai dzsihádosnál. A másnap némi déli szellőztetéssel járt együtt, de összességében nem volt vészhelyzet.
A hétvégét Balu barátom meghívására Ózdon töltöttem, ahol most jártam másodjára. A koliból a többiek úgy engedtek el, hogy sok cuccot ne vigyek, nehogy eltűnjön valami, az ottani etnikum kezejárásának következtében :D. Tartottam magam az atyai tanácsokhoz, és Baluval útnak indultunk. Az odafele úton egy habzsoló békát v vmi zöld trutymót etető játékkal szórakoztattuk magunkat Balu szIphone-jával. végül csak megérkeztünk, az út rémsötét volt... de szerencsére megérkeztünk, és Balu Mamája fini vacsival várt minket. Jól be is lakmároztunk és számottevő beszélgetés után Baluék felé vettük az irányt. A városban egyébként akkora, köd volt, hogy 5m-ig távcsővel ellátni kihívás volt. Este egyébként kisasoltunk a városba egy kis körútra, de semmi érdemlegeset nem tapasztalhattunk.
Másnapra tervezett program volt Szilvásvárad. Sose voltam még ott úgy, hogy gondoltam érdemes lenne közelebbről is rázoomolni a terepre. Hát ballgatunk pár km-t mire felértünk a Bükk-fennsíkig, de a látvány önmagáért beszélt. Őzek, szarvasok, pisztrángok voltak jobbra-balra, tavak és a Fátyol-vízesés egészen Niagara szintű. Bár a szabadtéri múzeum felújítására szánt 65 millió Ft-ot (ugyanis az "Új Magyarország Program" tábláján ekkora összeg szerepelt) nem nagyon fedeztük fel. Bár lehet, hogy a dinoszauruszok kihalásával keverték össze az összeget, mert az is 65 millióval kezdődik... (lehet addigra akarják felújítani...)
Sajnos képekkel még nem tudok szolgálni, mivel Baluval azóta nem futottam össze, és sajna az én mobilom félúton kihalt :D. De 1-2 napon belül megjönnek, így is tartozok már a blognak jócsomó képpel :D. Szombat este a bulié volt viszont a főszerep egy kis pihi után. Gondolkoztunk, hogy Miskolc vagy Eger felé vegyük az irányt, végül azonban Miskolcon kötöttünk ki. A buli fergeteges volt, az úton kicsit betintáztunk, de hát sietni kellett, nehogy kihűljön a pia...:). Másnap kelés után jött némi kajcsi, majd visszadobbantottam Bp-re. Az út rémunalmas volt egyedül, még Bárány Attila - Zsipjon le c száma se vidított volna fel... De csak megérkeztem.
A héten még esedékes volt egy sziltan vizsgája Bogyónak amiről most nem beszélnék túl nagy részletességgel :D. Azóta viszont itthon tengetem unalmasabbnál unalmasabb napjaimat... Borzalmas, de szerencsére vasárnap go Pest, és beiratkozok febr 1-jén az MSc-re. Addig is byebye
Először is Ajkán tartottunk egy kis hadjáratot a sakkfigurákkal, neves (és rettegett) csapatunkkal, melynek neve: Barátjai az Erénynek. Elképesztő seteségre ad tanúbizonyságot az, hogy versenybíró királyunk, egyszerűen nem képes hibátlanul leírni egy ennyire szimpla nevet... biztos általánosba román tanfolyamra íratták be... No, mindegy valahogy sikerült azért leírni, csoda hogy betűzni nem kellett :). Csapatunk egyébként veretlenül (16 csapatpontból 15öt begyűjtve) megszerezte az első helyet. Nettóbb értelmi képességűek kedvéért a győzelem 2 csapatpont, a döntetlen 1, a vereség értelemszerűen pedig nem 3 :D. A kupát egyébként a MAL Zrt. rendezte, amelyről nyilván sokaknak beugrik 1-2 vörös emlék... A megnyert összeget, ami kb 400Ft érték mindent figyelembe véve, a csapatok felajánlották az iszapkárosultaknak. Nem vagyok fukar, de jó lenne, ha a rendező muki a saját fizetéséből is felajánlana egy jelentősebb összeget, és nem jocoval együtt fűzné be a rulettgépbe, az allee játéktermében..khm. A csapat tagjait ismét felsorolnám: Samu Ferenc, Szabó Ádám, Gyarmati János, Bodó Bence. Akikben felmerülne esetleg, hogy nem éppen kicsi arcberendezésem miatt véstem magam az első helyre azoknak üzenem, hogy ez volt a táblasorrend :). Egyébként mindenki brilliáns teljesítményt nyújtott, összesen 32 játszmát játszottunk 4en és mindössze 2 partiban maradtunk alul (megjegyzem, hogy én egyben sem xD).
Ajka után felberregtem Budapestre, mivel öcsikémnek, Iminek volt a héten volt a szülinapja. Hát szolis bébikkel és ropogós egységekkel nem szolgálhattunk, de így se volt szolgarendű a buli. Annál is inkább, mivel egy "angol" sörözőben kezdtünk. Mindössze fél mátyásért osztogatték a literes sört. Apró szépséghiba, hogy első körben 5en, kikértünk 10 korsóval, de nem volt annyi szabad korsója a helynek xD. Egészen hihetetlen, úgy látszik nem gépészekre tervezték a kapacitást. Mindenesetre meglepődött a pincér csaj, mikor már a 3. kört kértük laza 1 óra alatt :D. A lokál meglehetősen kultúrált volt, és kivételesen mi sem rontottuk a színvonalat. Egyébként a pultos csaj igen tehetségesnek tűnt... mondhatnám úgyis, hogy egy ilyen testet egész nap üzemeltetni kéne :D:D:D:D. Innen továbbeveztünk az 57-es számú italboltba... húú hát azt hiszem, a nevéből sokan nem éppen a new york café belső terére asszociáltak :D. Nem kellett félni, volt ott fény rendesen meg egy kis gyulai pálesz is... 500Ft-ét pedig az ünnepeltnek kevertettünk 2 színpompás koktélt (hozzávalók: tequila, konyak, whiskey, rum stb., csakhogy kicsit feldobjuk az emésztőrendszerét :D Egész nagy sikerrel jártunk e tekintetben :D. Az estét pedig egy életmentő gyrosszal zártuk a mester utcai dzsihádosnál. A másnap némi déli szellőztetéssel járt együtt, de összességében nem volt vészhelyzet.
A hétvégét Balu barátom meghívására Ózdon töltöttem, ahol most jártam másodjára. A koliból a többiek úgy engedtek el, hogy sok cuccot ne vigyek, nehogy eltűnjön valami, az ottani etnikum kezejárásának következtében :D. Tartottam magam az atyai tanácsokhoz, és Baluval útnak indultunk. Az odafele úton egy habzsoló békát v vmi zöld trutymót etető játékkal szórakoztattuk magunkat Balu szIphone-jával. végül csak megérkeztünk, az út rémsötét volt... de szerencsére megérkeztünk, és Balu Mamája fini vacsival várt minket. Jól be is lakmároztunk és számottevő beszélgetés után Baluék felé vettük az irányt. A városban egyébként akkora, köd volt, hogy 5m-ig távcsővel ellátni kihívás volt. Este egyébként kisasoltunk a városba egy kis körútra, de semmi érdemlegeset nem tapasztalhattunk.
Másnapra tervezett program volt Szilvásvárad. Sose voltam még ott úgy, hogy gondoltam érdemes lenne közelebbről is rázoomolni a terepre. Hát ballgatunk pár km-t mire felértünk a Bükk-fennsíkig, de a látvány önmagáért beszélt. Őzek, szarvasok, pisztrángok voltak jobbra-balra, tavak és a Fátyol-vízesés egészen Niagara szintű. Bár a szabadtéri múzeum felújítására szánt 65 millió Ft-ot (ugyanis az "Új Magyarország Program" tábláján ekkora összeg szerepelt) nem nagyon fedeztük fel. Bár lehet, hogy a dinoszauruszok kihalásával keverték össze az összeget, mert az is 65 millióval kezdődik... (lehet addigra akarják felújítani...)
Sajnos képekkel még nem tudok szolgálni, mivel Baluval azóta nem futottam össze, és sajna az én mobilom félúton kihalt :D. De 1-2 napon belül megjönnek, így is tartozok már a blognak jócsomó képpel :D. Szombat este a bulié volt viszont a főszerep egy kis pihi után. Gondolkoztunk, hogy Miskolc vagy Eger felé vegyük az irányt, végül azonban Miskolcon kötöttünk ki. A buli fergeteges volt, az úton kicsit betintáztunk, de hát sietni kellett, nehogy kihűljön a pia...:). Másnap kelés után jött némi kajcsi, majd visszadobbantottam Bp-re. Az út rémunalmas volt egyedül, még Bárány Attila - Zsipjon le c száma se vidított volna fel... De csak megérkeztem.
A héten még esedékes volt egy sziltan vizsgája Bogyónak amiről most nem beszélnék túl nagy részletességgel :D. Azóta viszont itthon tengetem unalmasabbnál unalmasabb napjaimat... Borzalmas, de szerencsére vasárnap go Pest, és beiratkozok febr 1-jén az MSc-re. Addig is byebye
2011. január 7., péntek
egy kis bolognai
Egy bejegyzéssel szeretnék végleg pontot tenni BSc-s időszakomnak. E bejegyzésben ha nem is mindent, de ennek a 3,5 évnek a velejét szeretném összefoglalni. Azt szeretném összefoglalni, hogy mit kaptam az egyetemtől eddig, hogy miket éltem át röviden, hogy kiket ismertem meg és még sok-sok minden.
Kezdjük először a gólyatáborral. Erről az eseményről mindig eszembe jut az odafele út, amikor majdnem megvágtak az ellenőrök a keletiben, de szerencsére az előttem levőt igazoltatták, így kibújtam a gyűrűjükből :D. Aztán az odafele út, a megérkezés... hát dög meleg volt, 5l verejtéket adtam le, a buszon az a penetráns hullaszag :D fúú bazze :D akkor tudtam már, hogy ez kemény lesz. Aztán a szobabeosztás is incsi-fincsi lett. A K hátsó nevezetű "szobába" kaptam besorolást, ami annyit jelent, hogy 38an egy 30 férőhelyes kis házikóban :D:D Eszméletlen volt. Az esti póker Kordával, itt ismertem meg a szobatársamat (Uzsonnááááást), Gánglit, Biggert, Kopácsit, Bakácsot :D:D Felejthetetlen volt. Majd a játéknak vége lett és indult a móka az egyetemen. Akkor még fingom se volt, mi az hogy előadás, Hali G óráin rettegtünk, Bajnóczy óráin kacagtunk, ábgeón kihaltunk (igaz csak 1 előadáson voltam benn), KK katalógust tartott (no meg minket félelemben :D:D ),Borat statika óráján bigger már a 4. héten 3adjára hiányzott :D, de aztán péntek délután a hét legolaszabb órája jött. A kálámbó féle matek. Igen... Béla bát csak így hívtuk. Első órán az ajkai különítménnyel meghaltam a röhögéstől, és ez minden órán így volt. Mikor a végtelenbe tartó függvény jézuskát latogatta, ami meg 0-ba tartott aszimptotikusan az meg a Petőfi hídnál se érte el az x tengelyt. De olyan nevek is felmerültek bizonyos görbe alakoknál, hogy Talmácsi meg fittipaldi (ugyanis az ő kanyarodásukkal szimulálta béla bá a függvény alakját) :D:D, no meg a csoki gyerek (Hamilton). A félév minősítése ahogy SB mondaná egy forgó diszkógömb, mivel elég jelesre sikerültek a tárgyak, rengeteg új arcot ismertem meg, és kialakult egy kezdeti buli közösség is. Gondolok itt Áronra, Kimire, Besére, Hondásra, STPTPSPSPTPistsre, Imhére etc. A bulikról annyit, hogy a szilveszterre nem emlékszem :D tudjátok mire gondolok xD
Azt a 2. félévben megnőtt kicsit az arcberendezés az első félévi teljesítmény láttán. Meg is látszott az eredményen, de hát jobb előbb túllenni ezen mint később. mindenesetre jó tanulópénz volt. Ebben a félévben nem volt sok látnivaló, leszámítva az első Slipemet, no meg az első szülinapomat, ami eléggé fincsi lett :) Új ismerettségekben ekkor sem volt hiány: gondolok itt Imóra, aki velem együtt végzett nemrégiben, és akivel annak idején délutántól reggel 7ig DotA-ztunk :D Külön gondolatot szeretnék tulajdonítani Bogyó kollégának, akit ebben a félévben ismertem meg, és azt hiszem, hogy soha nem fogom Őt feledni.
3. félévben visszatért az arcméret az eredeti helyzetébe, ami jelesekben meg is mutatkozott. Itt kezdődött az egyetem java igazából, jó kis gépelemekkel, dinamikával matek szigorlattal. Imádtam azokat az átrajzolt estéket, mikor Kornéllal kínunkban a nem éppen trance zenéiről híres horváth csárlit hallgattuk éjt-nappallá téve. A dinamika zh-ra való készülések is durvák voltak, no meg a kobra erejével történő matek A3 zh készülések, amiket 12en toltunk... durva volt :D Olyan nagy csávókkal ismerkedtem meg, mint Imre, Kornél, mecha brigád, Pala. A legbulizósabb félévem volt tán, hiszen volt pééénz, volt lehetőség, heti 2-3 alkalommal ki is használtuk egybekötve a borárosos melegszenyákkal... bűnös volt :D főleg mikor megettem azt a petőfi híd közepén azt hittem, hogy már ki is jön :D és nem felül xD.
Köv félév immár a 4. Volt itt aztán piros pöttyös banzáj simon vilmossal, elektromechanikával egybekötve, rezegtünk stépán atyánkkal... utálatos félév volt, azt hittem sose lesz rosszabb... a bulik elmaradtak gép2 hiányában, a vizsgaidőszakban esedékes volt egy kis mecha csigorlat, a géptrágya vizsgáról nem is beszélve... fúúj... viszont a 2. szintre érkezvén új társaságba csöppentem bele, melnyek tagjai: Hegyi, Balu, Szati, Garzó, Dugó, Lakat t, Ficker, Balogh... és azóta innen ki se cseppentem szerencsére :D. Szakirányszelekt is volt. Bűzlött mindegyik a sz..tól, és a legszarabbat választottam, majd meg is bántam :D
E félév utáni nyáron volt a balu féle csege buli, amit azóta se ismételtünk meg sajnos, pedig itt lenne az ideje már... :S:S
5. félévben összespanoltam lajos tomi bával, levégeselemeztemmajddifferenciálgeometrizáltam az univerzumot... volt itt minden féle hányás meg trágyahalom :D de pl volt egy áramlástan, ami nagyon megtetszett, bihari faterral egy hő2 vizsga, ami örök emlék marad :D összességében a 3. majdnem tökéletes félévem. Új spanok: Molnár Tibby, SB, Joco akikkel kb 100x annyit kacagtam, mint bárki másokkal :D pedig aztán nem volt hiány eddig se... de hát amiket joco összevilágol az utánozhatatlan :D főleg Imóval összeresztve... egyiknek 4 touareg a másiknak 5 Q7... :D meg joco szétveri a rulettgépet, kirakják a játékteremből, befűz 2k-t kivesz 300k-t :D jövő hétre a 300k helyett már csak 100k-t mond :D:D hihetetlen egy manus xDxD ha nincs ott, akkor is rajta megy a vihogás :D eszméletlen. Aki nem ismeri, az kihagyja a kékkabátos prédikációkat... fúú nagyon nagy joxo :D:D királyom vezérem szultánom császárom fáraóm... :D
Utsó 2 félévben viszont már minden a megfelelő koncentráción volt, hiszen itt már minden hiba plusz 1 v 2 félévbe került. Egy tárgy kivételével nem is volt necces a téma. A minőségbiztosítás viszont mindent vitt... igénytelen diasor, anyagos bélabával egy agyonvisszapuskázott zh, második zh-n mindenkit megvágtak, végül csak meglett a vizsga, ha neccesen is. Utsó félévemről pedig már eleget regéltem úgy, hogy most kicsit másról essen szó.
Az egyetemre persze mindenki azért jön, hogy hú mekkora király meg szultán lesz ha elvégzi, jönnek a nagy dollárok, hullanak az égből a milliók, jön a kocsi bébikkel egybekötve :D, lesz habzsi-dőzsi.. stb. Persze ezért meg is kell szenvedni. Azonban az egyetemen nem csak tanulni lehet, illetve úgy értem ezt, hogy nem csak azt lehet megtanulni, hogy miként tanulj, hanem hogy miként élj, ha nem is teljesen de nagyrészt magadra utalva. Kapcsolatkiépítés, új barátságok, emberekhez való viszonyulás, KTH-s balhék az ottaniakkal, mindenért futkosni kell... szóval észre se veszi az ember a nagy rohanásban de megtanul valamilyen szinte ÉLNI. Azért jó, mert ha kikerülsz a nagybetűsbe, akkor nem esel mindjárt arcra az első kavicsban, hanem megmászod a csomolungmát... lehet hogy túlzó de így van. Közben meg észre se veszi az ember, hogy egy személyiségfejlődésen megy keresztül azáltal, hogy egy idő után máshogy áll a dolgokhoz. Valamint a többi ember is formálja őt. Akkor derül ki igazán mikor döntéseket kell hozni, és már nem követed el azt a baromságot mint 3-4 éve hanem a jó utat választod. Egy mondatba összefoglalva. Nem nagyon tudnám elképzelni az életemet egyetem nélkül, akkor se ha lenne még egy esélyem. Enélkül nehéz felnőni.
Kezdjük először a gólyatáborral. Erről az eseményről mindig eszembe jut az odafele út, amikor majdnem megvágtak az ellenőrök a keletiben, de szerencsére az előttem levőt igazoltatták, így kibújtam a gyűrűjükből :D. Aztán az odafele út, a megérkezés... hát dög meleg volt, 5l verejtéket adtam le, a buszon az a penetráns hullaszag :D fúú bazze :D akkor tudtam már, hogy ez kemény lesz. Aztán a szobabeosztás is incsi-fincsi lett. A K hátsó nevezetű "szobába" kaptam besorolást, ami annyit jelent, hogy 38an egy 30 férőhelyes kis házikóban :D:D Eszméletlen volt. Az esti póker Kordával, itt ismertem meg a szobatársamat (Uzsonnááááást), Gánglit, Biggert, Kopácsit, Bakácsot :D:D Felejthetetlen volt. Majd a játéknak vége lett és indult a móka az egyetemen. Akkor még fingom se volt, mi az hogy előadás, Hali G óráin rettegtünk, Bajnóczy óráin kacagtunk, ábgeón kihaltunk (igaz csak 1 előadáson voltam benn), KK katalógust tartott (no meg minket félelemben :D:D ),Borat statika óráján bigger már a 4. héten 3adjára hiányzott :D, de aztán péntek délután a hét legolaszabb órája jött. A kálámbó féle matek. Igen... Béla bát csak így hívtuk. Első órán az ajkai különítménnyel meghaltam a röhögéstől, és ez minden órán így volt. Mikor a végtelenbe tartó függvény jézuskát latogatta, ami meg 0-ba tartott aszimptotikusan az meg a Petőfi hídnál se érte el az x tengelyt. De olyan nevek is felmerültek bizonyos görbe alakoknál, hogy Talmácsi meg fittipaldi (ugyanis az ő kanyarodásukkal szimulálta béla bá a függvény alakját) :D:D, no meg a csoki gyerek (Hamilton). A félév minősítése ahogy SB mondaná egy forgó diszkógömb, mivel elég jelesre sikerültek a tárgyak, rengeteg új arcot ismertem meg, és kialakult egy kezdeti buli közösség is. Gondolok itt Áronra, Kimire, Besére, Hondásra, STPTPSPSPTPistsre, Imhére etc. A bulikról annyit, hogy a szilveszterre nem emlékszem :D tudjátok mire gondolok xD
Azt a 2. félévben megnőtt kicsit az arcberendezés az első félévi teljesítmény láttán. Meg is látszott az eredményen, de hát jobb előbb túllenni ezen mint később. mindenesetre jó tanulópénz volt. Ebben a félévben nem volt sok látnivaló, leszámítva az első Slipemet, no meg az első szülinapomat, ami eléggé fincsi lett :) Új ismerettségekben ekkor sem volt hiány: gondolok itt Imóra, aki velem együtt végzett nemrégiben, és akivel annak idején délutántól reggel 7ig DotA-ztunk :D Külön gondolatot szeretnék tulajdonítani Bogyó kollégának, akit ebben a félévben ismertem meg, és azt hiszem, hogy soha nem fogom Őt feledni.
3. félévben visszatért az arcméret az eredeti helyzetébe, ami jelesekben meg is mutatkozott. Itt kezdődött az egyetem java igazából, jó kis gépelemekkel, dinamikával matek szigorlattal. Imádtam azokat az átrajzolt estéket, mikor Kornéllal kínunkban a nem éppen trance zenéiről híres horváth csárlit hallgattuk éjt-nappallá téve. A dinamika zh-ra való készülések is durvák voltak, no meg a kobra erejével történő matek A3 zh készülések, amiket 12en toltunk... durva volt :D Olyan nagy csávókkal ismerkedtem meg, mint Imre, Kornél, mecha brigád, Pala. A legbulizósabb félévem volt tán, hiszen volt pééénz, volt lehetőség, heti 2-3 alkalommal ki is használtuk egybekötve a borárosos melegszenyákkal... bűnös volt :D főleg mikor megettem azt a petőfi híd közepén azt hittem, hogy már ki is jön :D és nem felül xD.
Köv félév immár a 4. Volt itt aztán piros pöttyös banzáj simon vilmossal, elektromechanikával egybekötve, rezegtünk stépán atyánkkal... utálatos félév volt, azt hittem sose lesz rosszabb... a bulik elmaradtak gép2 hiányában, a vizsgaidőszakban esedékes volt egy kis mecha csigorlat, a géptrágya vizsgáról nem is beszélve... fúúj... viszont a 2. szintre érkezvén új társaságba csöppentem bele, melnyek tagjai: Hegyi, Balu, Szati, Garzó, Dugó, Lakat t, Ficker, Balogh... és azóta innen ki se cseppentem szerencsére :D. Szakirányszelekt is volt. Bűzlött mindegyik a sz..tól, és a legszarabbat választottam, majd meg is bántam :D
E félév utáni nyáron volt a balu féle csege buli, amit azóta se ismételtünk meg sajnos, pedig itt lenne az ideje már... :S:S
5. félévben összespanoltam lajos tomi bával, levégeselemeztemmajddifferenciálgeometrizáltam az univerzumot... volt itt minden féle hányás meg trágyahalom :D de pl volt egy áramlástan, ami nagyon megtetszett, bihari faterral egy hő2 vizsga, ami örök emlék marad :D összességében a 3. majdnem tökéletes félévem. Új spanok: Molnár Tibby, SB, Joco akikkel kb 100x annyit kacagtam, mint bárki másokkal :D pedig aztán nem volt hiány eddig se... de hát amiket joco összevilágol az utánozhatatlan :D főleg Imóval összeresztve... egyiknek 4 touareg a másiknak 5 Q7... :D meg joco szétveri a rulettgépet, kirakják a játékteremből, befűz 2k-t kivesz 300k-t :D jövő hétre a 300k helyett már csak 100k-t mond :D:D hihetetlen egy manus xDxD ha nincs ott, akkor is rajta megy a vihogás :D eszméletlen. Aki nem ismeri, az kihagyja a kékkabátos prédikációkat... fúú nagyon nagy joxo :D:D királyom vezérem szultánom császárom fáraóm... :D
Utsó 2 félévben viszont már minden a megfelelő koncentráción volt, hiszen itt már minden hiba plusz 1 v 2 félévbe került. Egy tárgy kivételével nem is volt necces a téma. A minőségbiztosítás viszont mindent vitt... igénytelen diasor, anyagos bélabával egy agyonvisszapuskázott zh, második zh-n mindenkit megvágtak, végül csak meglett a vizsga, ha neccesen is. Utsó félévemről pedig már eleget regéltem úgy, hogy most kicsit másról essen szó.
Az egyetemre persze mindenki azért jön, hogy hú mekkora király meg szultán lesz ha elvégzi, jönnek a nagy dollárok, hullanak az égből a milliók, jön a kocsi bébikkel egybekötve :D, lesz habzsi-dőzsi.. stb. Persze ezért meg is kell szenvedni. Azonban az egyetemen nem csak tanulni lehet, illetve úgy értem ezt, hogy nem csak azt lehet megtanulni, hogy miként tanulj, hanem hogy miként élj, ha nem is teljesen de nagyrészt magadra utalva. Kapcsolatkiépítés, új barátságok, emberekhez való viszonyulás, KTH-s balhék az ottaniakkal, mindenért futkosni kell... szóval észre se veszi az ember a nagy rohanásban de megtanul valamilyen szinte ÉLNI. Azért jó, mert ha kikerülsz a nagybetűsbe, akkor nem esel mindjárt arcra az első kavicsban, hanem megmászod a csomolungmát... lehet hogy túlzó de így van. Közben meg észre se veszi az ember, hogy egy személyiségfejlődésen megy keresztül azáltal, hogy egy idő után máshogy áll a dolgokhoz. Valamint a többi ember is formálja őt. Akkor derül ki igazán mikor döntéseket kell hozni, és már nem követed el azt a baromságot mint 3-4 éve hanem a jó utat választod. Egy mondatba összefoglalva. Nem nagyon tudnám elképzelni az életemet egyetem nélkül, akkor se ha lenne még egy esélyem. Enélkül nehéz felnőni.
B.Ú.É.K + álomvizsga
Újévi első bejegyzésem alkalmából szeretnék mindenkinek boldog új évet kívánni. Remélem senkinek nem volt pocsékabb szilvesztere, mint az enyém. Márcsak azért is mert én nem a pia miatt, hanem a könyvek miatt nem emlékszem bulira:D, de azért 2 órát így is elkacagtam a többiekkel. A szilveszterről röviden ennyit. Jöhet a velősebb rész :) nyáámi
Ezév igazából nekem 4-én kezdődött úgy isten igazából, mert addig eléggé hard ütemben készülődtem államosított vizsgámra. Imóval nagy erőket mozgósítottunk, pedig aztán eleinte igencsak elherdáltam a napokat, némi játékkal, mókával és kacagással. Aztán már nem volt annyi vér a ... :D, hogy meg merjem ezt tenni, így az utsó 3-4 nap kockára gyúrt fejjel meredtem a tételekre. Az államvizsgán egyébként 3 tárgycsoport képviseltette magát. Én a következőkből mérettem meg tudásomat: Anyagszerkezettan, Polimer anyagszerk. és technológia, Fröccsöntés+Polimer feldolgozás. Vizsga előtt fél nappal fülest kaptunk, hogy a vizsgabizotság bizony elég faszosra sikeredik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Reé András (alias Breé) papó is aláírta a jelenlétit. A vizsgán azonban meglehetősen korrektnek bizonyult. Végül is 5,3,4 lett a jegyek sorrendje, a szakdogavédésem jó lett így végül 4-es diplomajegyet kaptam. Tehát mától én is beléptem a Mérnökök Társulatába, de még csak kisifjonc vagyok. Majd az MSC alatt mas titulust is kiérdemlek remélem. Apropó MSc hm :D elfogadták a kérvényemet így februártól Mechanical Engineering Modelling (angol) szakon folytatom mesteri tanulmányaimat. Következő bejegyzés hamarosan. ágyő!
Ezév igazából nekem 4-én kezdődött úgy isten igazából, mert addig eléggé hard ütemben készülődtem államosított vizsgámra. Imóval nagy erőket mozgósítottunk, pedig aztán eleinte igencsak elherdáltam a napokat, némi játékkal, mókával és kacagással. Aztán már nem volt annyi vér a ... :D, hogy meg merjem ezt tenni, így az utsó 3-4 nap kockára gyúrt fejjel meredtem a tételekre. Az államvizsgán egyébként 3 tárgycsoport képviseltette magát. Én a következőkből mérettem meg tudásomat: Anyagszerkezettan, Polimer anyagszerk. és technológia, Fröccsöntés+Polimer feldolgozás. Vizsga előtt fél nappal fülest kaptunk, hogy a vizsgabizotság bizony elég faszosra sikeredik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Reé András (alias Breé) papó is aláírta a jelenlétit. A vizsgán azonban meglehetősen korrektnek bizonyult. Végül is 5,3,4 lett a jegyek sorrendje, a szakdogavédésem jó lett így végül 4-es diplomajegyet kaptam. Tehát mától én is beléptem a Mérnökök Társulatába, de még csak kisifjonc vagyok. Majd az MSC alatt mas titulust is kiérdemlek remélem. Apropó MSc hm :D elfogadták a kérvényemet így februártól Mechanical Engineering Modelling (angol) szakon folytatom mesteri tanulmányaimat. Következő bejegyzés hamarosan. ágyő!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)